Egy zsidó műkereskedő hagyatéka több mint tízéves jogi küzdelem után győzelmet aratott egy 25 millió dollár értékű festmény ügyében, amelynek valódi tulajdonosi hátterére az oknyomozó újságírók által feltárt titkos pénzügyi dokumentumok – köztük a Panama-iratok – derítettek fényt. A New York-i Legfelsőbb Bíróság bírája, Joel M. Cohen úgy döntött, hogy Amedeo Modigliani 1918-ban készült „Seated Man with a Cane” című festményét vissza kell szolgáltatni Oscar Stettiner hagyatékának. Stettiner a harmincas években Párizsban működtetett műkereskedést, amelyet a náci megszállás idején fosztottak ki.
Az ítélet lezár egy 11 éve tartó pereskedést, amelyet Stettiner unokája indított el. A bíróság megállapította, hogy a vitatott festmény azonos azzal a művel, amelyet a német megszállás alatt koboztak el Stettiner párizsi galériájából. A műkereskedő 1948-ban hunyt el Franciaországban.
A bíró helyes döntést hozott
Cohen bíró elutasította a jelenlegi birtokosként fellépő David Nahmad és cége, az International Art Center S.A. érveit, amelyek szerint a festmény eredetének bizonytalanságai megkérdőjelezik a Stettiner család igényét.
A Nahmad család jogi képviselői azt is tagadták, hogy ügyfeleik ténylegesen birtokolták volna a festményt, amelyet egy svájci szabadkikötőben tároltak, és azt állították, hogy a tulajdonos a panamai bejegyzésű International Art Center S.A. volt. Azonban a International Consortium of Investigative Journalists és a Süddeutsche Zeitung által megszerzett titkos iratok, a Panama-iratok részeként kimutatták, hogy a céget valójában több mint húsz éven át a Nahmad család irányította.
A bíró ítéletében megerősítette, hogy Stettiner „elsőbbségi birtokjoggal rendelkezett a festmény felett annak jogellenes elvétele előtt”, és attól „soha nem vált meg önként”. Ezt egy 1946-os francia bírósági döntés is alátámasztotta.
Cohen hozzátette, hogy az alperesek „nem tudtak érdemi ténybeli vitát felvetni, és semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattak arra, hogy bárki más lenne a festmény tulajdonosa”, védekezésük pedig „alátámasztatlan feltételezésekre” épült.
Amikor a nácik megszállták Franciaországot
Stettiner 1939-ben menekült el Párizsból, amikor a nácik megkezdték Franciaország megszállását, hátrahagyva galériáját. A hagyaték szerint kilenc évvel korábban kölcsönadta a Modigliani-festményt a velencei biennáléra.
Egy 1945-ös francia bírósági dokumentum szerint Stettinert 1943-ban letartóztatták és internálták, vagyonát pedig egy kijelölt adminisztrátor az engedélye nélkül értékesítette, beleértve a festményt is. A műkereskedő később sem tudta visszaszerezni azt. Az úgynevezett náci „gazdasági árjásításról” szóló dokumentumok is alátámasztják ezt a történetet.
1946-ban egy francia bíróság már elrendelte a festmény visszaszolgáltatását, ám addigra az már gazdát cserélt. Stettiner 1948-ban meghalt, mielőtt a mű előkerült volna.
Egy libanoni családhoz került a festmény
A nyomozók később a Nahmad családhoz, egy libanoni milliárdos dinasztiához vezettek. A család 1996-ban vásárolta meg a festményt egy aukción. Stettiner unokája, Philippe Maestracci levélben jelezte igényét a New York-i Nahmad Galériának, és egyeztetést kezdeményezett. A galéria azonban nem válaszolt. Ezt követően per indult, amelyhez a lopott műtárgyak visszaszerzésére szakosodott Mondex cég is csatlakozott, majd később a hagyaték kezelői vették át az ügyet.
Amedeo Modigliani 1920 januárjában, tuberkulózisban hunyt el. Művei ma a műtárgypiac legértékesebb darabjai közé tartoznak. Egyik festménye 2018-ban 170,4 millió dollárért kelt el. A most vitatott alkotás értékét több tízmillió dollárra becsülik.
Forrás: icij.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.