Nagy munkára vállalkozott Kormos Szilvia, amikor nekifogott, hogy összegyűjtse és rendszerezze a váci zsidó temetők sírfeliratait. Puszta katalógusnál sokkal többet nyújt át az olvasónak: megismertet a váci zsidóság történelmével, valamint az egykori ortodox és status quo hitközség temetőinek történetével, elrendezésével. Kitekintést nyújt napjaink felpezsdülő váci zsidó életére is. A sírfeliratokat halotti anyakönyvekből szerzett adatokkal egészíti ki, így az adattár hasznos és jól használható alapmű az egykori váci zsidók életrajzaihoz és családkutatásokhoz, mely az MTA Judaisztikai Kutatóközpont gondozásában jelent meg.

Az utóbbi években több jó monográfia jelent meg. Közös jellemzőjük, hogy bár rendkívül alapos munkák elsősorban a neológ hitközségekkel kapcsolatban, de az ortodoxia és a rabbinátus kapcsán több kiegészítésre is szorulnak. Ennek egyik oka lehet, hogy a magyar zsidó történelem mai kutatóihoz Magyarországon nem jut el a hébernyelvű és a rabbinikus irodalom. Ezek nélkül a kiegészítő források nélkül óhatatlanul előfordulnak tárgyi tévedések, ahogy az a Váci zsidó temetők című könyvben is tapasztalható.

Az alábbiakban ezeket a pontatlanságokat jelzem. A javításokat elsősorban a Jeruzsálemben 1982-ben megjelent Hágáon seniskách című munkára alapoztam. Ez a mű elsősorban Vác első rabbijának, Neumann Áser Ánsilnek (1799-1882) a történetét írja le, de kitér a hitközség történetére az 1944-es pusztításig.

Ø     „Az első rabbi Neumann Adolf (1847-1862), ő 1862 után Jeruzsálembe vándorolt” (14. old.) – Valójában Neumann volt a rabbi már a hitközség 1840-es hivatalos megalakulás előtt is, ahogy a sírjára is rá van írva, hogy „harminc éven keresztül betöltette a rabbi tisztségét Vácott” (Hágáon 328. old., uo. 70-71. old.). Szintén innen tudjuk, hogy pontosan 1863-ban vándorolt Jeruzsálembe (Hágáon 170. old.).

Ø     Utódjaként két rabbi van feltüntetve (16. old.) „Ullman Friedrich Frigyes Jissakhar (status quo) 1862-1893; Ullman Salom (a status quo község rabbinikus bíróság feje) [?]-1894”. –  Ezzel szemben a névmutatóban (469. oldal) utalást találunk „Ullman Frigyes, Salom” sírjára, ami a 107-108 oldalon található, és így kiderül, hogy csak egy Ullmann rabbi volt Vácott: Sálom-Frigyes, ő lett Neumann rabbi helyett a rabbi 1864-ben, és 1894-ben hunyt el (lásd még Hágáon 84. old.).

Ø     Ullman rabbi mellett még egy rabbi szerepel: „Silberstein Nathan (status quo) 1889-1907” (16. old.) – de róla semmi adatot nem találtam, a sírja se szerepel a könyvben, ezért tartok tőle, hogy ilyen nem volt, annál is inkább mivel Vácon több ortodox rabbi volt Silberstein névvel, innen eredhet a félreértés.

Ø     „1871-ben Löwinger Mózes / Mór (?-1876) rabbi vezetésével… a status quo hitközségből kivált egy új hitközség, amely az orthodox irányt követte” (17. old). Előző oldalon más adatok szerepelnek: „Löwinger Mózes / Mór (orth.) 1868-1877” – Sírja e könyvben 107. oldalon található, amiből kiderül, hogy 1876-ban hunyt el. A síron „Mose Komaron” név szerepel, és emiatt nem tudta a szerző azonosítani, és ezért került bele a Névmutatóban (454. old.), mint „Mose Komaron”, de valójában Komáron (feltehetőleg Komárom) a szülővárosa, ahol 1810-ban született. Nem ő alapította meg az Ortodox hitközséget, hisz csak 1875 nyáron érkezett meg Vácra, ahol kinevezték Ortodox rabbinak. Lásd minderről Hágáon 102-107. old.

Ø     Löwinger rabbi utódja „Silberstein Dávid Júda (?-1884)” lett (17. old.) – Silberstein rabbi 1820-ben született (lásd Hágáon 107. old.).

Ø     A három rabbi közül, akik „Auschwitzban haltak mártírhalált” szerepel: „Zvi Hirsch Meislisch / Meisels Hermann helyettes rabbi (haszid) ?-1944” (16. old.) – Meisels rabbi 1930-ban lett kinevezve dájánnak (Sém Hagdolim méerec Hágár, Kisvárda 1935, 162.), és Chicagoban halt meg 1974-ben (Hágáon 123. old.). Gyerekkoromban még ismertem.

Ø     „Katzburg Dávid 1892-ben indította meg a Tél Tálpijot című [rabbinikus] hetilapot” (187. old.) – Valójában kéthetente jelent meg.

Ezek a fenti kiegészitések azonban semmiképp nem vonnak le a munka értékéből, hiszen a szerző rendkívül alapos munkát végzett, körültekintően dolgozta fel a hatalmas anyagot. Külön örömmel fedeztem fel, hogy egykor Vác környékén élő apai ükanyám, Oberlander Márkusné sírja is szerepel a műben. Reméljük, még további hasonló színvonalas és hiánypótló munkákat fogunk látni a Kormos Szilviától! Ehhez kívánok neki sok erőt és egy boldog újévet!

Oberlander Báruch