Az első Szentély idejéből, vagyis Jeruzsálem i.e. 1000 körüli elfoglalása és a babiloni fogság (I.e. 586) közötti időből származó luxusbirtok feltárása során kiderült, hogy a város elitje bélparazitákban szenvedett: orsóféreg, galandféreg, ostorféreg és cérnagiliszta nyomai kerültek elő a megtalált illemhelyről – számolt be róla a Neokohn.
A mellékhelyiség felfedezéséről oldalunkon is hírt adtunk más, hasonló célokat szolgáló helyiségek bemutatásával együtt.
A szóban forgó maradványok a jeruzsálemi Ármon Hánáciv negyedben kerültek elő, egy romjaiban is díszes palota feltárása során. Az épületből egykor csodás kilátás nyílt a Templom-hegyre és rajta a Szentélyre. A szakemberek úgy vélik,
bárki is lehetett a lakója, minden bizonnyal az elithez, talán egyenesen a királyi családhoz tartozhatott, mivel a magánvécék ebben a korban rendkívül ritkák voltak.
A palotában feltárt illemhely kőbe vájt, négyzetes gödör volt, a fölötte álló, mészkőből készült ülőkét, lyukkal a közepén a lehető legkényelmesebbre tervezték. Az alul elhelyezkedő tartályban
a vécé szokásos tartalma mellett állati csontokat és kerámiatöredékeket is találtak a kutatók.
Dr. Dafna Langgut, a Tel-Avivi Egyetem régészeti botanikai laboratóriumának vezetője elmondta:
„Ezek nagyon ellenálló peték és a pöcegödör nyújtotta különleges körülmények között majdnem 2700 évet éltek túl. A bélrendszert megtámadó férgek olyan paraziták, melyek többek között alhasi fájdalmat, hányingert, hasmenést és viszketést okoznak. Közülük némelyek különösen gyerekek számára veszélyesek és alultápláltsághoz, visszamaradott fejlődéshez, az idegrendszer sérüléséhez és extrém esetben akár halálhoz is vezethetnek.”
Egészségügyi ismeretek hiányában abban az időben gyakorlatilag lehetetlen volt a gyógyulás ha ezen élősködők megjelentek valakinek a szervezetében, mondta Langgut.
A kutatás most arra világít rá, hogy még a legmagasabb társadalmi osztály tagjai is állandóan szenvedtek a paraziták okozta betegségektől.
A fertőződést egyébként valószínűleg rossz higiénés körülmények, a kelleténél kevesebb számú kézmosás, a trágyázáshoz használt széklettel szennyezett étel vagy víz fogyasztása, vagy nem megfelelően átfőtt hústól kapott ételmérgezés okozta.
„Az ilyen jellegű tanulmányok segítenek a fertőző betegségek helyi történelmének dokumentálásában és ablakot nyitnak számunkra az ősi időkben élt emberek életére.”
A kutatás egyébként folytatódik, mivel a pöcegödörből vett mintákból a korabeli jeruzsálemi étrendre, valamint a felhasznált fűszerekre vonatkozó következtetéseket is szeretnének levonni a kutatók.
Az első Szentély korából mindössze néhány izraeli árnyékszéket ismerünk. Jáákov Billig, a Régészeti Hatóság régésze és a szóban forgó feltárás egyik vezetője elmondta: „Sok esetben nem teljes vécékről van szó, csupán ülőkékről”. Hozzátette:
„A pöcegödröket abban a korban szemetesként is használták. Az ott talált edények túlnyomó részben tálak voltak. Elképzelhető, hogy mintegy eldobható edényekként használták őket, de az is lehet, hogy különféle illatos olajakat tároltak bennük és azért tették őket a mellékhelyiségbe, hogy elnyomják a szagot.”
A kutató azt is elmondta, hogy még egy teljes évezreddel később is ritka és különleges privilégiumnak számított, ha valakinek közvetlen hozzáférése volt egy illemhelyhez. „A Talmudban rabbik egy csoportja vitatja meg, ki tekinthető gazdagnak. A bölcsek különböző állásponton vannak és egyikük, Joszi rabbi azt mondja: Az a gazdag, akinek árnyékszéke van az asztala mellett.”
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.