A közeledő sávuot alkalmából az ünnepen felolvasott megilát Rutot, vagyis Rut könyvét mutatjuk be olvasóinknak.
A zsidó hagyomány öt megilát ismer. Ezek könyvek, melyek a zsidó Biblia harmadik részéhez, az úgynevezett szent iratokhoz (ktuvim) tartoznak. Viszonylag rövid, néhány fejezetre kiterjedő szöveget tartalmaznak. A megila megjelenésében tekercs, akárcsak a Tóra, ám azzal ellentétben csak egy rúdra tekerik fel. Ennek okát a Talmudból (Bává Bátrá 14a) ismerjük: a megilákat elejétől a végéig egyszerre elolvassák, a Tórát azonban részletekben, és a két fára feltekert pergamentekercset könnyebb a közepére tekerni (vagyis ott folytatni, ahol félbehagyták). Egy másik magyarázat szerint a Tóra pergamenjét nem szabad kézzel megérinteni, a megilákkal kapcsolatban azonban kevésbé szigorú a hagyomány. A tóratekercs kényelmes használathoz szükség van két rúdra, hogy a pergamen érintése nélkül lehessen azt mozgatni. A megilát kóser állat bőréből készült tekercsre kézzel írja a szófer sztám, vagyis hivatásos másoló, aki tóratekercseket, tfilineket és mezuzákat is ír.
A megilákat különböző ünnepeken olvassák fel:
- Énekek Éneke: peszách szombatja
- Rut könyve: sávuot
- Échá (Siralmak): tisá beáv
- Kohelet (Példabeszédek): szukot szombatja
- Eszter könyve: purim este és reggel
Rut könyvét általában sávuot, a tóraadás ünnepének reggelén olvassák fel világszerte a zsinagógákban. Vannak azonban közösségek, melyekben a sávuot éjjelén tartott tikun léjl sávuot, vagyis az egész éjszakán át tartó tanulás részét képezi Rut könyve, és nem olvassák fel nyilvánosan. Rut könyve többszörösen is kapcsolódik sávuot ünnepéhez:
- sávuot Dávid király születésének és halálának az évfordulója. Rut és férje, Boáz Dávid király dédnagyszülei voltak, vagyis a királyi ház leszármazását (illetve annak kezdeteit) írja le a könyv
- a könyvben leírt betakarítás éppen illik sávuothoz, mivel az ünnepet másként a betakarítás ünnepének (chág hákácir) is nevezik
- Rut teljes szívével tért be a zsidóságba. A tóraadáskor, melynek az évfordulója sávuot, minden zsidó betérő volt bizonyos szempontból, hiszen akkor vállalták magukra a Tórát teljes szívből, annak minden részletével és szabályával, ahogy mondták: „náásze venismá” – megtesszük és meghallgatjuk. Egy másik érdekes kapcsolat Rut és a betérés között az, hogy míg a zsidókra 613 parancsolat vonatkozik, addig a nem-zsidókra hét (Noé fiainak hét törvénye). Rut ezeket már betérése előtt is betartotta, és a betérésekor – amire éppen ebben a betakarítási időszakban, sávuot környékén került sor – magára vállalta a maradék 606 micvát is. Nevének számértéke pedig éppen ennyi: 606 (rés 200 – váv 6 – táv 400).
A Rut könyvében leírt történetet röviden így foglalhatjuk össze: a Jehuda törzsébe tartozó Elimelech és felesége, Náomi két fiával Betlehemből Moáb földjére vándorolt az éhínség elől. A fiúk két helybeli asszonyt vettek feleségül, egyikük volt Rut. A fiúk halála után Náomi vissza akart térni Izrael földjére, ám Rut nem hagyta, hogy nélküle menjen el, és vele tartott. Izrael földjén Rut egy véletlen folytán találkozott Boázzal, ugyanis az ő földjén gyűjtött termést. A Tóra törvényei arra kötelezik a gazdákat, hogy az árvák, özvegyek és szegények számára tegyék lehetővé terményük bizonyos részének begyűjtését. Rut pedig özvegy volt és szegény. Összeházasodtak, és frigyükből született Oved, Dávid király nagyapja.
Míg Rut könyvéből számos fontos részletet tudhatunk meg a bírák-korabeli szentföldi életről, érdemes kiemelni, hogy a leírás mögött egyetlen nagy témakör kisebb elemei húzódnak meg. Akár az idegennel, az özveggyel és a nélkülözővel kapcsolatos gondoskodásról, akár a szoros családi kapcsolatokról olvasunk, a hajtóerő ezek mögött mindig a szeretettel teli kedvesség, a jó cselekedetek, héberül a cheszed. A midrás szavaival (Rut rábá 2:14):
„Azt mondta rabbi Zérá: Ebben a megilában se a megszentségtelenítésről, se a megtisztításról nem olvashatunk, sem engedélyekről, vagy tiltásokról. Miért írták hát le? Azért, hogy megtanítsa, hogy azoké a jutalom, akik jótéteményeket hajtanak végre mások javára.”
zsido.com