Az 1954-ben született Jonathan Pollard Izrael számára kémkedett az Egyesült Államokban. 1987-ben elítélték és – ilyen jellegű törvényszegésért példa nélkül álló módon – életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Vele együtt akkori felesége is öt év letöltendő elzárást kapott, ám végül három év után szabadult. Ekkor elvált Pollardtól, aki ezt követően, 1993-ban feleségül vette a házasságkötésük óta Esther Pollardként ismert Elaine Zeitzet. Esther kitartóan harcolt férje szabadon engedéséért és példamutató türelemmel várta szabadulása napját. Erre 2015 novemberében került sor, ám Izraelbe csak öt évvel később, 2020 decemberében költözhettek. Az elkötelezettség, az erő, a kitartás és a hit szimbólumának tekintett asszony azonban akkoriban már súlyos beteg volt.

Esther Pollard néhány héttel ezelőtt koronavírus-fertőzést kapott és pár napos kórházi ápolást követően 2022. január 31-én, 68 éves korában elhunyt. Jonathan Pollard a hétnapos sivá gyászidőszak alatt, újságírók gyűrűjében, a zsidó gyász szabályainak megfelelően alacsony széken ülve idézte fel felesége utolsó szavait, melyek, mint mondta, teljesen megváltoztatták az életét:

„Haldoklott. Egyszer csak felélénkült a szeme… Fogtam a kezét. Nem tudom, hol volt. Csak felnézett. Azt mondta egészen halvány hangon: ’A lelkem [Pollard itt a héber nesámá szót használta] arra vállalkozott, hogy két küldetést teljesítsen. Az egyik az volt, hogy hazahozzalak. A másik pedig az, hogy zsidóként hozzalak haza, ne nem-zsidóként.’ Aztán így folytatta: ’Az első volt a legegyszerűbb feladatom’. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de azt mondta: ’A legnehezebb feladatom az volt, hogy biztosítsam: zsidóként térsz haza’. Utána azt mondta: ’Most, hogy ezt is teljesítettem, hazamehetek’. Utána meghalt. Nem tudom, hogy valójában ki volt. Azt hiszem, már soha nem is fogom megtudni. Egy dolgot azonban biztosan tudok: annyira szeretett mindnyájatokat és ezt a földet, amennyire engem. Ha mindannyian észben tartjuk ezt… arra is fogunk emlékezni, hogy lojalitással, szeretettel, támogatással és megértéssel tartozunk egymásnak. Mert ő ezt érezte mindenkivel kapcsolatban. Ez az, ami most engem életben tart.”

Legyen Eszter Jocheved bát Réjzel Bráchá lelke belekötve az élet kötelékébe. Emléke legyen áldott!

 

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 151. szám – 2022. február 7.