AZ ORVOSTUDOMÁNY A BIBLIÁBAN ÉS A TALMUDBAN (2)

Ami a szívbajokat illeti, a talmudi irodalomban ezekkel ritkán találkozunk. A szívgyengeség, a szívdobogás, a szívszorítás héber nevei szerepelnek helyenként. Mindezen tünetek gyógyítására olvashatunk különböző előírásokat.

Meg kell emlékezni még egy speciális zsidó betegségről: az aranyérről, amely a Talmudban “táchtonijot” névvel szerepel (Ktubot 111a.) A Talmud erre a betegségre vonatkozólag következő adatokkal szolgál: Rabbi Jochánán mondja: “Ne ülj sokat, mivel ezáltal aranyeret kaphatsz, ne állj sokat, mivel ez a szívnek árt, ne járj gyorsan, mivel ez a szemnek árt, hanem mindent egyformán, okosan osszál be.” Gyógyszerül ajánlja a datolyát, amely a Talmud szerint (uo. 10b.) három dologra jó. 1. rossz gondolatok ellen, valószínűleg a depressziót értették alatta, 2. szorulás ellen, és 3. aranyér ellen.

A szembajok gyógyításánál bizonyos halak epéjei szerepeltek mint gyógyító eszközök.

Ami a sebészetet illeti, említést tétetik helyenként néhány sebészeti eszközről, sőt néhány nagyobb műtét, mint pl. a koponya fúrása is szerepel. Az érvágás is előfordul, amellyel speciális érvágók foglalkoztak.

A foghúzás, mely ma sem tartozik az élet örömeihez, az ókorban a legfélelmetesebb operációk egyike volt. Műfogakról is tesz a Talmud említést “sén totevet”, behelyezett fog név alatt, amelyeket aranyból és ezüstből készítették (Sábát 65a.).

Az idegrendszeri bajok közül a népiesen szívbajnak nevezett epilepszia is említtetik. Nichpének nevezték a Talmud idejében az epilepsziát (Ktubot 77a.).

A bőrbajokról is sokszor találunk a Bibliában említést, sőt egy olyan bőrbetegség is szerepel: a “cáráát”, amelyet ma már nem is ismerünk. Talán a lepráról lehetett itt szó. Viszont a “schin” nevű bőrbajnak a leírását Jób könyvében (2:7.) találhatjuk részletesen leírva. Amint ismeretes, Jóbnak megpróbáltatásai idején egy rendkívül kínzó, viszkető bőrbaja keletkezett. A schin szerepel, mint Chizkijá királynak a betegsége is, amelyet Jesájá említ meg és amelyet préselt füge rárakásával gyógyított (2Királyok 20:7.). Az egyiptomi hatodik csapás szintén a schin volt (2Mózes 9:8-12.), amely valami súlyos bőrbaj lehetett.

Az arc kozmetikai ápolása a bibliai időkben is szokásos volt. A Misna idejében általánosan el volt terjedve a fodrászat, arckenőcsök használata és a szemöldök festése (Sábát 94b.). A parfümök is ismertek voltak, sőt egy midrás szerint a parfüm egy nő természetes szükséglete (Brésit Rábá 17:8.). Eszter könyvében (2:12.) olvasható, hogy Esztert 12 hónapig készítették elő Áchásvéros részére, 6 hónapig balzsamokkal és 6 hónapig különböző illatszerekkel.

Ami a gyógyszereket illeti, a talmudi gyógyszerek legnagyobbrészt a növényvilágból valók. Az orvosság “szám” névvel szerepel: “szám chájim” az élet pora, azaz gyógyszer; “szám hámávet”, a halálpor, azaz méreg (Éruvin 56a.).

Említés van téve kenőcsökről, és flastromokról is. Az állatvilágból vett gyógyszerek közül szerepel a méz és a kecsketej. Manjome nevű orvos kecskevesének a nedvét ajánlja a fül folyása ellen. Az állatvilág produktumai közül szerepel a gyöngy is, amely már annak idején is nagyon drága volt, s mint ilyen drága orvosságnak jól is kellett hatnia.

Egyéb gyógyító írok és eszközök mellett megemlítem, hogy a ma annyira divatos napfürdőzés is ismeretes volt az ókorban. A próféta szerint a nap sugaraiban gyógyulás rejtőzött (Máláchi 3:20.). A Biblia (1Mózes 32:32.) elbeszélése szerint Jákob midőn Pniélből jött és sántított, a nap sütött le reá. Amihez Rabbi Bráchjá megjegyzi (Brésit Rábá uo.), hogy a nap az ő számára sütött, hogy őt meggyógyítsa.

A hidegvíz procedúrák is szerepelnek a Talmudban és a fürdőhelyeket is sűrűn keresték fel az akkori időben. A diéta, a beteg életmódjának rendezése és egy okszerű diétának előírása, ami a mai gyógykezelés egyik alapját képezi, már a Talmudban is az orvosnak egyik legfontosabb missziójául volt előírva. Rabbi Jirmijáhu betegéhez hívott orvos amidőn belépvén a beteg szobájában egy tököt pillantott meg, amelyből a beteg éppen evett, egyszerűen sarkon fordult és eltávozott megjegyezvén, hogy a betegnél már a házban van, a halál angyala és ezek után azt kívánják, hogy gyógyítsa meg őt (Nedárim 49a.).

Végül találunk adatokat a beteg ápolására és a betegek látogatására vonatkozólag is. A Nedárim traktátusban (40a.) azt olvassuk, hogy a nap első 3 és az utolsó 3 órája a beteglátogatásra alkalmatlanok, mivel a beteg reggel mindig jobban érzi magát és így állapotát az orvos reggel túl jónak találná, este pedig tekintve, hogy a beteg állapota rosszabbodni szokott, túl rossznak ítélné meg az orvos. Minden esetre a chevrá kádisá és a bikur cholim eredete már a Talmudban megtalálható.

Az eddig felsorolt adatokkal a Bibliában és a Talmudban található orvosi ismereteknek csak igen halvány körvonalait sikerült megrajzolnom. A Talmud, melyről nem hiába halljuk lépten-nyomon, hogy benne a tudományok minden ága megtalálható, a felsorolt adatokon kívül még nagyban bővelkedik orvostudományi ismeretekben, amelyek a mai fejlett orvostudomány ágainak fundamentumát képezik (ld. még a Zsidó Lexikon, 669-670 oldal).

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 4. szám – 2014. július 21.