Sávuot, a tóraadás ünnepének tiszteletére az Izraeli Nemzeti Könyvtár négy különleges tóratekercset mutatott be egy mindenki számára elérhető internetes összeállításban.
Nincs még egy könyv, amit ennyire megbecsülnének, ilyen gyakran másolnának, és még ma, évszázadokkal a könyvnyomtatás feltalálása után is kizárólag kézzel írt formában használnának, mint a tóratekercs. A tóratekercs a zsidó közösségek legmegbecsültebb és legnagyobb szentséget hordozó rituális tárgya, amelyet szakképzett másoló, a szófer ír meghatározott tintával pergamenre, mely természetesen csakis kóser állat bőréből készülhet.
Az Izraeli Nemzeti Könyvtár tulajdonában más értékes darabok milliói mellett számos tóratekercs található. Bár a bennük foglalt szöveg szinte betűre megegyezik, történetük, származási helyük szerint vannak köztük érdekesebb, értékesebb, jelentősebb vagy éppen szokványosabb darabok. A most bemutatott négy tekercs mindegyike felbecsülhetetlen értéket képvisel, ráadásul igen sérülékenyek is, ezért nagyon ritka, hogy a könyvtár termeiből kikerüljenek. Értő szemek éber felügyelete alatt azonban most elővették őket, hogy bemutathassák őket a szélesebb közönségnek is.
Ezeréves jemeni tóratekercs
Ezek a töredékek egy nagyjából ezer évvel ezelőtt, Jemenben írt tekercsből származnak. Egy jóval későbbi könyv kötésében bukkantak rájuk, ahol alapanyagként használták a pergament. Jemenben ősidőktől fogva, a hagyományok szerint nem kevesebb mint 2500 éve él zsidó közösség, melynek sajátos hagyományai alakultak ki az évezredes különélés és elzártság, illetve a befogadó muszlim társadalommal való együttélés során.
Bár maga a Tóra ugyanaz, mint bármely zsidó közösség Tórája, egyes betűk eltérő formájúak benne, illetve néhányszor más betű szerepel a szövegben, mint a többi közösség tekercseiben. A Tóra alapanyaga különleges eljárással készült és vörösesre színezték, ám helyenként lyukak láthatók rajta, melyek némelyike a tekercs összefűzéséből származik, mások viszont határozottan több száz évvel ezelőtti rágcsálók tevékenységének nyomai.
Rodoszi tóratekercs
Ezt a darabot Görögország ma álló legrégebbi zsinagógájában, az 157-ben alapított rodoszi Káhál Sálom („a béke gyülekezete”) zsinagógában használták évszázadokon át. Rodosz szigetére nagyjából kétezer éve költöztek be az első zsidó lakosok. A kutatók úgy vélik, hogy ezt a tekercset a XIV. vagy a XV. században írták az Ibériai-félszigeten és az inkvizíció, illetve a kiűzetés (1492) elől menekülő, a szigeten letelepedő közösség vitte magával Rodoszra.
A tekercset néhány nappal a város szinte teljes lakosságának deportálása előtt csempészték ki a zsinagógából és adták át a helyi muftinak, Szulejmán Kasziloglu sejknek. Azt mondják, ő rejtette el a nácik elől egy, a közelben található mecset szószéke alatt, ahol a náciknak eszükbe sem jutott keresni. Ennek köszönhetően a tekercs – ellentétben a rodoszi zsidó közösség túlnyomó többségével – túlélte a háborút. 1673 rodoszi zsidót hurcoltak el Auschwitzba, a majdnem biztos halálba. A háború után a tekercset visszaszolgáltatták a közösség életben maradt tagjainak, majd 1999-ben ajándékozták a Nemzeti Könyvtárnak, hogy örök emléket állítsanak vele a meggyilkolt rodoszi zsidóknak.
A világ egyik legkisebb, még olvasható tóratekercse
Ez a miniatűr darab mindössze hat centiméter magas. Apró ezüstdobozkában őrzik és a készítői még illő, ezüstszállal szőtt öltözetről is gondoskodtak a számára. Közép- vagy Észak-Európában írták a XIX. vagy a XX. században. Ami igazán különlegessé teszi az apróságok között, hogy kis erőfeszítéssel tökéletesen olvasható a szövege. 1971-ben került a Nemzeti Könyvtár tulajdonába.
A zsidóságban ezeréves hagyománya van a mikrográfiának, vagyis a rendkívül apró betűkkel írt szövegnek, melynek segítségével sokszor különleges művészeti alkotásokat hoztak létre a tehetséges írók. A mikrográfia lehetővé tette a másolók számára, hogy ugyanarra az oldalra jóval több szót illesszenek.
Saul Wahl-tekercs
A legenda szerint négyszáz évvel ezelőtt egy lengyel nemes egyetlen garas nélkül maradt Itáliában. Egyetlen ember volt hajlandó segíteni rajta és hazajuttatni, egy rabbi. A nemes azt ígérte, hogy jótettének jutalmaként segít a rabbinak megtalálni Lengyelországba szakadt fiát, Sault. Nem sok idő elteltével meg is találták a fiút, akit éles eszének és egyéb kiemelkedő kvalitásainak köszönhetően hamarosan a király tanácsadója lett. A király halálát követően a méltóságok nem tudtak választani két jelölt között, ezért Sault megbízták azzal, hogy legyen egy napra az ország királya és a nap elteltével bízza meg ő a következő uralkodót.
A zsidó hagyományok értelmében minden királynak birtokolnia kell egy tóratekercset és egyesek úgy vélik, hogy ez a meglehetősen aprócska tekercs Saul Wahlé, az egynapos királyé volt. A tekercshez ezüst tóraszekrény is tartozik, melynek kicsi ajtaja egy XVII. századi tóramellvértből készült, többi része későbbi. Az éc chájim, vagyis a két rúd, melyre a pergament feltekerték, elefántcsontból készült és ezüsttel díszítették. Az egyiken szerepel a legendás tulajdonos neve: Saul Wahl. A tekercs 1977-ben került a Nemzeti Könyvtár tulajdonába.
