Európa egyik legpompásabb zsinagógája jom kipurkor a legkülönlegesebb.

Az 1675-ben az Ibériai-félszigetről a vallási üldöztetés elől menekülő zsidók által épített amszterdami Portugál Zsinagógába napjainkban évente mintegy 200 ezer turista látogat el. Belső terében hatalmas, fából épített tóraszekrény tornyosul a XVII. századi bútorzat fölé, 12 kőpillére között pedig számtalan arany kandeláber függ. Építészei a hagyomány szerint Slomó király szentélyéből nyerték az inspirációt a munkához, és úgy tervezték, hogy Európa legdíszesebb és leghatalmasabb zsinagógáját készítik el. És bár később még nagyobb és díszesebb épületek, például a Dohány utcai zsinagóga sok szempontból túltettek rajta, az amszterdami zsinagóga máig sem vesztett nagyszerűségéből.

A legtöbb látogató azonban nincs jelen azon a napon, amikor az épület a legcsodálatosabb pompájában mutatkozik meg: jom kipurkor. A zsidó naptár legszentebb ünnepén gyertyák százainak meleg fényénél imádkoznak az épületet teljesen megtöltő hívek, operákat idéző kántori dallamokkal kísérve. A gyertyákkal való világítás szokása az elektromosság feltalálása előtti korra nyúlik vissza.

„Az európai zsidó élet egyik legcsodálatosabb látványa ez.” – mondta Esther Voet, egy helyi zsidó hetilap főszerkesztője, aki rendszeresen látogatja a zsinagógát. „Mintha időgépbe szállnánk. Úgy érezheti az ember, hogy láncszem a zsidó hagyomány igen hosszú láncában.” A közösség egy másik tagja, Ronit Palache ősei a zsinagóga vezetői voltak egykor: „Ha az ember odamegy, részese lesz a történelemnek, és ez az én történelmem is”.

Koncert a gyertyákkal megvilágított zsinagógában

Ma már akkora az érdeklődés a Portugál Zsinagóga iránt jom kipurkor – vannak, akik külföldről külön ezért az élményért utaznak Amszterdamba -, hogy néhány éve 22 dollárért jegyeket is árulnak, amiket érdemes jó előre beszerezni.

A férfiak a zsinagóga középső terében, a bima (tóraolvasó asztal) körül foglalnak helyet, míg a nők a karzaton ülnek. A terem akusztikája kiválóan alkalmas zenedarabok hallgatásához (az elmúlt évtizedben koncerteket is tartottak ott, melyek alkalmával szintén jom kipuri gyertyafénnyel öntik el a belső teret), ezért különleges élmény a jó hangú kántorok előimádkozását, illetve a Santo Servicio nevű kórus éneklését hallgatni. A kórus dallamai évszázadok alatt alakultak ki. Kezdeteik a XVI-XVII. századra nyúlnak vissza, amikor a keresztény kórusokkal akarták felvenni a versenyt a héber nyelven énekelt, igen dallamos énekek. A gyertyákat egyébként fontos személyiségek látogatásakor is meggyújtják.

Jom kipurkor a férfiak hagyományosan olyan kalapot viselnek, amilyet a Portugáliából, Spanyolországból, illetve azok gyarmatairól érkező zsidók hordtak egykor. A zsinagóga tóraszekrényéhez felhasznált fát például Reciféből hozták magukkal az inkvizíció elől Brazíliából Amszterdamba menekülő zsidók. A tóraszekrény mellett két, XVI. századi, a Közel-Keletről érkezett kanapé áll. „A belső tér igen kozmopolita. A világ számos sarkából érkeztek ide műtárgyak”- magyarázta Bart Wallet történész.

A XVII. századi Európában a zsidóknak sehol máshol nem engedték meg, hogy a portugál zsinagógához hasonlóan hatalmas és nagyszerű épületet emeljenek, így ez az épület arról tanúskodik, hogy Hollandiában egészen a náci megszállásig, és a helyi zsidóság majdnem teljes megsemmisítéséig viszonylagos nyugalomban élhettek a zsidók.

A zsinagóga épületének szinte minden egyes részletéhez fűződik folklorisztikus elem. A padlót borító finom homokot egyesek például a pusztabeli vándorlásra való utalásnak tartják, holott a valóságban ismert XVII. századi gyakorlat volt, hogy a fából készült padlót finom homokkal tisztították és tartották rendben.

Az Ibériából érkező menekült zsidók vezetőinek egyik célja az volt, hogy megőrizzék a korábbi otthonukban lerombolt értékeket. A korábban már említett kóruson kívül a zsinagóga komplexumához tartozó, mintegy 400 éve működő Éc Chájim Könyvtár több ezer kézirata is gondoskodik erről.

Belső tér

Amikor 1940-ben a náci Németország lerohanta Hollandiát – mely esemény végül a 140 ezer fős hollandiai zsidóság 75%-ának kiirtásához vezetett, a portugál zsinagógát lezárták, és a könyvtárral együtt kirabolták. Ám míg Amszterdam askenázi zsinagógáját megsemmisítették, addig a portugál zsinagóga gyakorlatilag érintetlenül megmaradt. „Azt hiszem, nem igazán tudták, hogy mit kezdjenek vele. De végül még ők sem merték lerombolni”- foglalta össze véleményét Wallet.

Forrás: JTA