Eddig úgy gondolták, hogy Júdea királyságának gazdaságát a mai Jeruzsálem déli szegletében fekvő Rámát Ráchel kibuc területén feltárt hatalmas közigazgatási központból irányították mintegy 2700 évvel ezelőtt. A közelmúltban azonban rábukkantak még egy hasonló méretű és ebből a korból származó épületegyüttesre, amely szintén a mai Jeruzsálem peremén, a Mordot Arnona negyedben található. Vajon miért volt szükség két, ráadásul egymáshoz ilyen közel fekvő központra? – teszi fel a kérdést a Haaretz.
Az Asszír Birodalom a polgári időszámítás előtti IX. században kezdte meg hódításait. Hamarosan elérték Izrael királyságát, mely i. e. 745 körül elesett. Lakóit messze hurcolták hazájuktól, további sorsuk nem ismert. Ők alkotják az elveszett tíz törzset.
A délebbre fekvő Júdea megmenekült a pusztulástól, ám az asszírok vazallusa lett és tetemes mennyiségű adót fizetett a békéért cserébe. A lázadásra Chizkijáhu király szánta el magát. Az asszír uralkodó, Szánchériv erre igencsak feldühödött. Először pszichológiai hadviselésbe kezdett, majd seregeit Júdeába küldte. Erről a Bibliában is olvashatunk (2Krónikák 32:15):
„S most ne ámítson titeket Chizkijáhu, s ne csábítgasson titeket ilyeténképpen s ne higgyetek neki, mert semmiféle nemzetnek és királyságnak bármely istene nem bírta megmenteni népét kezemből és őseim kezéből; hát még hogy a ti istenetek nem fog titeket megmenteni kezemből”
– fenyegetőzött. Chizkijáhu felkészült az ostromra és isteni segítséggel visszavonulásra késztette a támadókat:
„És imádkozott Jechizkijáhu király és Jesájáhu, Ámoc fia, a próféta emiatt, s kiáltottak az egek felé. És küldött az Örökkévaló angyalt, és megsemmisített minden derék vitézt és tisztet s vezért Assúr királya táborában; s visszatért arca szégyenében országába”.
A mostani felfedezés éppen ebbe a korszakba vezet vissza. Az Izraeli Régészeti Hatóság és a Tel-Avivi Egyetem régészeti tanszékének szakértői most arra keresik a választ, hogy mi szükség volt két (vagy akár több) adminisztrációs központra a főváros, Jeruzsálem körül. A már régóta ismert, Rámát Ráchelben napvilágra került központ a jeruzsálemi óvárostól mintegy 5 km-re délre fekszik.
Az agyagkorsókban tárolt terményadót, bort, olívaolajat, mézsört ide szállították a királyság minden részéből. A korsók fülébe a „lámelech”, azaz „a királynak” feliratot pecsételték. A most feltárt helyszín szintén jelentős adminisztrációs központként működött ugyanabban a korban, egészen a júdeai királyság bukásáig. A Mordot Arnonában előásott romok között kétszáz lepecsételt agyagkorsót találtak. Ennyit még egyetlen helyszínen sem tártak fel, beleértve Jeruzsálemet, Rámát Ráchelt és a kor másik nagyvárosát, Láchist is.
Mordot Arnona az óvárostól 3.5 km-re délkeletre fekszik, Rámát Rácheltől mindössze 750 méterre. Az utókor örömére Mordot Arnona háborítatlan archeológiai rétegzettséggel büszkélkedhet: az i.e IX. századtól az i. sz. IV. századig, azaz a korai vaskortól a késő római korig. Ez a nagy rétegzettség nem jellemző a jeruzsálemi térségre, ahol szívesen használták fel a korábbi épületek maradványait a települések újjáépítéséhez, illetve a viharos történelmi események miatt sokszor teljes rétegek hiányoznak.
„Az emberek előszeretettel építkeztek az alapkőzetre és újra felhasználták a korábbi épületek alapanyagait”
– mondta Oded Lipschits professzor.
A vizsgálatok megállapították, hogy a két központ nagyjából egyszerre épült, az i.e VIII. század utolsó harmadának elején, az asszír fenyegetés árnyékában uralkodó Ácház király idejében. A különbség az, hogy a Rámát Ráchelben emelt központ nemcsak túlélte az asszírok támadását, hanem később, a babilóniai, majd a perzsa uralom idején jelentősége csak egyre nőtt. A Mordot Arnonában talált központ azonban hanyatlásnak indult az asszírok kivonulása után és szerény gazdaságként működött tovább, ahol elsősorban szőlőt préseltek, a bort pedig barlangokban tárolták.
Míg Jeruzsálemben már a XVII. század óta folynak régészeti feltárások, addig Mordot Arnonában csak 2017-ben, egy új lakónegyed építését megelőzően kezdtek el kutatni. Először egy i.e. VIII. században emelt, hatalmas építmény alapjaira bukkantak, melyet száz évvel később betemettek és a tetejére egy másik nagy épületet húztak fel.
A Rámát Ráchelben működő központ egyértelműen egy nagy birodalom fontos gazdasági székhelye volt, mely stratégiai helyen feküdt, a fővárosba vezető utak közelében. Amellett, hogy élelmiszerrel látta el Jeruzsálemet, innen szállították a terményadót Asszíriába. Feltehetően egy asszír felügyelő is élt itt, hogy ellenőrizze a beszolgáltatást. Könnyen lehet, hogy a közeli Mordot Arnonában épült központ csupán azt a célt szolgálta, hogy az asszírok még több júdeai terményre rátehessék a kezüket.
Elképzelhető, hogy ez az egyre erősödő asszír kapzsiság is motiválta Chizkijáhut, hogy véget vessen az idegen fennhatóságnak. Miután i.e. 630 körül sikerrel járt, elégségesnek bizonyult egyetlen, fővároshoz közeli adminisztratív központ, így Mordot Arnona már csak egyszerű gazdaságként működött tovább. A Chizkijáhu által kiharcolt függetlenségnek azután a babilóniaiak vetettek véget, akik i. e. 586-ben, Cidkijáhu király idejében, lerombolták az első Szentélyt és elhurcolták a lakosság nagy részét. A két központ azonban – egyikük megőrizve korábbi jelentőségét, másikuk az addiginál szerényebb formában – még sokáig szolgálta az ország új urait.
Fotó: Oded Lipschits izraeli professzor, a Tel-Avivi Egyetem Régészeti és Ókori Közel-Kelet tanulmányok tanszékén.