Tévét hónap 10-én, ászárá betévét böjtnapján az ételtől-italtól és más örömöktől való tartózkodással, gyásszal és megtéréssel emlékezünk arra a napra, amikor Nebukádnecár babilóniai uralkodó seregei körülvették Jeruzsálem falait. Bár a többi, a Szentély lerombolásáról megemlékező böjtnap eseményei ennél tragikusabbak voltak, végső soron ez az ostrom vezetett később az első Szentély pusztulásához, illetve a szétszóratáshoz, így helyénvaló kellő komolysággal megemlékeznünk róla. Fontos kiemelni, hogy idén december 25., péntekre esik ászárá betévét. Más böjtnapokkal ellentétben ezt nem tolják el, hanem pénteken is megtartják, annak ellenére, hogy a böjt csak a szombat bejövetele után ér véget, és a böjtöt a péntek esti kidussal törjük meg.
Az izraeli főrabbinátus ezt a napot választotta az államalapítás után a jom hákádis háklálinak, vagyis az általános kádismondás napjának, hogy a holokauszt ismeretlen halálozási dátumú áldozatai számára is legyen egy nap, amikor a hozzátartozók megemlékezhettek meggyilkolt szeretteikről. Rajtuk kívül ezen a napon mondanak kádist mindazokért az emberekért, akiknek nem ismerjük halálozási évfordulóját. A gyászolók gyertyagyújtással, misnatanulással és természetesen a kádis elmondásával emlékeznek az elhunytakra. A Kneszet, az izraeli parlament kezdetben ezt a napot akarta megtenni jom hásoának, a holokausztra való emlékezés napjának. Ezt végül a képviselők nem szavazták meg, és 1959-ben niszán hónap 27-ét, a varsói gettófelkelés évfordulóját nevezték ki izraeli holokauszt emléknappá. A főrabbinátus azonban nem fogadta el teljes mértékben ezt a döntést, így történt, hogy végül két holokauszt-emléknapot is tartanak Izraelben.
Mi is az a kádis? Ha megvizsgáljuk a kádis szövegét, nem találunk említést a halálról, az elmúlásról vagy az eltávozott személyről. A kádis elmondásával az isteni ítélet igazságos voltát fogadjuk el, legyen az bármilyen fájdalmas is. Ezek után nem meglepő, hogy a hagyományos zsidó reakció egy halálhírre nem a más kultúrákban megszokott „őszinte részvétem” vagy „nyugodjon békében”, hanem a következő kijelentés: „Báruch dáján háemet – áldott az igaz bíró”.
Az ítélet elfogadása mellett a szöveg kifejezi a messiási korba vetett hitünket, amikor az isteni királyság uralkodik majd a világon, végül pedig arra kérjük az Örökkévalót, hogy adjon békét egész Izrael számára.
Bölcseink szerint egy ember távoztával az isteni fény is halványabbá válik a világon. Az elhunyt érdemében mondott, istent dicsőítő kádis ezt az elveszett fényt pótolja.
Íme a gyászolók kádisának ima magyar fordítása:
Magasztaljuk és szenteljük meg a nagy Nevét (közösség: Ámen) e világon, melyet kedvére teremtett, érvényesítse uralmát életetek során, egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövőben, s mondjátok erre: Ámen!
(közösség: Ámen! Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön örökké! Legyen áldott..!)
Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön örökké!
Legyen áldott és dicsért, dicső és magasztos, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a Neve annak, aki Szent, áldott Ő! (közösség: Áldott Ő!)
Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámen! (közösség: Ámen!)
Jöjjön nagy békesség és élet a mennyből ránk és egész Izraelre, s mondjátok erre: Ámen! (közösség:Ámen!)
Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre! Mondjátok végül: Ámen! (közösség: Ámen!)
A kádis szövegének nagyobbik része arámi – mert ez volt a zsidók által beszélt nyelv a talmudi korban -, kisebb része pedig héber. Több változata ismert, a gyászolók kádisa (kádis játom) mellett létezik az egyes imarészeket egymástól elválasztó fél kádis (checi kádis) és teljes kádis (kádis sálem), illetve a tóratanulás után mondott, kibővített szövegű rabbik kádisa, a kádis derábánán. Bölcseink különleges, hosszú szövegű kádist szerkesztettek az egyes talmudi traktátusok befejeztekor rendezett szijum szertartásra is.
A kádist kizárólag minjenben, azaz tíz, 13 évnél idősebb, zsidó férfi jelenlétében lehet elmondani, akik kötelessége a kádis bizonyos pontjainál válaszolni az elhangzottakra.
A világon szétszórt zsidó közösségekben nem teljesen egységes a kádis szövege. Bár a törzsszöveg megegyezik, kisebb-nagyobb betoldások különböztetik meg az askenáz, a hászid, a szfárádi és a jemeni kádisokat, melyek közül az első a legrövidebb és az utolsó pedig a leghosszabb.
A kádist az elhunyt fia mondja a temetést követő 11 hónapon keresztül (más rokon elhunyta után 30 napig mondanak kádist), továbbá a halálozási évforduló, a jórcájt alkalmával, melyet az elhalálozás héber dátuma szerint állapítunk meg. Amennyiben ez nem megoldható, úgy egy rokon vállalja magára ezt a kötelezettséget. Ha nincs élő rokon, akkor egy ismerőst, vagy akár egy teljesen ismeretlen zsidót kérnek meg, hogy minden egyes közösségi ima alkalmával mondja el a gyászolók kádisát az elhunytért. A járvány hozta új helyzet sokak számára lehetetlenné teszi a kádis elmondását, nekik például az izraeli Cohár szervezet, vagy a Chábád segít e fontos micva teljesítésében, de egy dél-afrikai idősek otthonáról is beszámoltunk már, melynek tagjai magukra vették e feladatot. Ha az elhunyt fia él, különleges érdem, ha ő mondja el a kádist, még akkor is, ha ez (eleinte) nehézséget okoz a számára. Manapság már akár az internet segítségével is könnyen elsajátítható ez a fontos ima.
zsido.com