Áv 15 kétségkívül a zsidó naptár egyik legmisztikusabb napja. Bár a Sulchán Áruch nem ír elő szokást vagy kötelezettséget erre a napra, kivéve a tachanun (bűnök bevallása) parancsát, illetve azt, hogy ettől a naptól kezdve többet kell tanulmányozni a Tórát, mivel ettől a naptól kezdve hosszabbodnak az éjszakák, és az “éjszakák a tanulásra lettek teremtve.”

A Talmud azt mondja, hogy réges rég “Jeruzsálem lányai táncolni mentek a szőlőskertekbe”  Áv 15-én, és “bárki, akinek nem volt felesége, odamehetett” hogy közülük menyasszonyt találjon magának.

Az ünnephez kapcsolódó szokásokról számos Chabad tanulmány jelent meg, többségében a Rebbe írásaira és kijelentéseire alapozva.

Miért ünnepeljük Av 15-ét? A Talmud számos örömteli eseményt sorol fel ezzel kapcsolatosan:

  1. A rabszolga nemzedék kihalása.  Az egyiptomi fogságból való kiszabadulás után Izrael népe felkészületlen volt a Kánaán elfoglalására. 40 év sivatagi vándorlás kellett ahhoz, hogy az új zsidó generáció beléphessen a Szent Földre, ez 2487. Áv 15-én következett be. Isten addig nem beszélt Mózeshez, amíg ez a rabszolga lelkű nép ki nem halt.

A pusztai vándorlás 40 esztendeje alatt, minden évben, ennek a napnak az előestéjén, Izrael egész gyülekezete sírszerűen vetette meg ágyát, mert nem tudhatták, ki lesz az, aki nem kel fel másnap virradóra.  Még amikor reggel felébredtek, sem tudhatták biztosan, hogy azt az évet túlélik-e, vagy sem. Néhány éjszakára visszafeküdtek sírszerű ágyaikba, egészen áv hónap 15. napjáig. Amikor azután meglátták a teliholdat, biztosak lehettek, hogy életre választattak ki abban az esztendőben. Ezért a túlélők nagy örömünnepet ültek.

A hagyomány szerint Áv 15-ét a negyven éves pusztai vándorlás minden évében megünnepelték. Az utolsó esztendőben úgy, hogy Isten megbocsátott néhány embernek, és így ők tartották meg a vigasságot.

 

  1. Törzsek közti házasság tilalma. Mivel a Szent Földet felosztották a 12 törzs között tilos volt más törzsekből házasodni. Ezt a tilalmat Áv 15-én oldották fel.
  2. Benjamin törzse visszatérhetett a közösségbe, ezen a napon. Benjamin törzsét korábban kiközösítették viselkedése miatt Ez Othniel ben Kenaz bíráskodása alatt történt, aki Israel népét 2533–2573 között vezette.
  3. Hoshea ben Elah megnyitotta Jerusalem útjait. Miután a Szent Föld két részre szakadt Salamon halála után, Jeroboam ben Nebat, az északi királyság felől útzárlatokat helyezett el, hogy megakadályozza a polgárokat hogy a déli királyság, Júdea fővárosába, Jeruzsálembe zarándokoljanak a Szentélybe. Ezeket a zárlatokat Hoshea ben Elah, az északi királyság utolsó királya, 200 évvel később  3197 Áv 15-én eltávolította.
  4. Betar-i áldozatok temetésének engedélyezése. Betar erődítménye a Bar Kochba felkelés során esett el, Bar Kochba-t és több ezer zsidót a rómaiak példátlan kegyetlenséggel meggyilkoltak, és nem engedték holttesteiket eltemetni. A temetésre végül 3908 Av 15-én került sor, ekkor egy áldással (“Hatov Vehameitiv”) egészítették ki az étezések utáni imák sorát a megemlékezésekben.
  5. “Fejszék napja” Amikor állt még a Szentély Jeruzsálemben erre a napra esett az oltár számára a tűzifa kivágásának napja.

 

Böjtnap után egy héttel köszönt be a szerelem napja. Izaelben “Jom haahava”-nak, a szerelem napjának, a talmudi hagyományban “tu beáv“-nak nevezik. (A “tu” טו számértéke 9+6=15, “beáv” jelentése: “áv hónap”-ban).
 

Hogyan ünneplik ezt a napot?
Minden ünnepnapon a bét din (a rabbinikus bíróság) küldötteinek kellett rendre utasítaniuk az ünneplő, vigadó embereket. Ám ezeken a napokon, a tánc és az öröm ellenére a szentség szelleme lakozott a vigadozók között. Hiszen fönséges nap volt az. Nem volt szükség a rabbik figyelmeztető szavára.

Izrael népe már akkor is messze földön ismert volt erkölcsi mértékletességéről és hagyománytiszteletéről. A hajadon lányokat sohasem engedték ki egyedül házon kívül, különösen az ünnepeken nem; nem lehettek egyedül egyazon helyiségben férfiakkal. Ám ezen a két napon a szülők mégsem féltek és elengedték leányaikat.
Milyen különlegesek voltak ezek az ünnepek!
 

Forrás:
chabad.org