ARATÁSI ÜNNEPSÉG

 

A Peszách-ünnep előkészületei már az ünnep előtt egy évvel megkezdődnek, amikor learatják a smurá mácá (őrzött macesz) készítéséhez felhasznált gabonát. A smurá mácá csakis a learatása pillantától szigorúan őrzött és felügyelt gabonából készülhet, mivel csakis így biztosítható, hogy nem éri semmiféle nedvesség és nem kezdődik benne erjedés. Joszéf Jichák Schneersohn (1889-1950), az előző lubavicsi Rebbe, emlékirataiban leírja, hogyan aratták le a chászidok a smurá mácának szánt gabonát egy évszázaddal ezelőtt, apja és nagyapja idején,

 

A smurá mácá-ra használt gabonát reb Zálmán Cserbiner földjéről aratták. Reb Zálmán egy Cserbina nevű faluban lakott, Lubavicstól mintegy két órányi útra.

   Az utazás Cserbinába mély nyomot hagyott bennem és belevésődött gyermekkori emlékeimbe. Reb Zálmán mindig nagy gondot fordított a legjobb minőségű búzát termő föld kiválasztására, és legalább ekkora gonddal határozta meg az aratás napját és óráját. Az aratás csakis tiszta, napos időben történhetett.

   Fontos szempont volt, hogy az aratást megelőző három napon ne essen az eső. A smurá mácá búzáját déltől kettőig, legföljebb fél háromig aratták.

   Amikor közeledett az aratás napja, reb Zálmán Lubavicsba utazott, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket. Az aratáson és az azt követő cséplésen nem csak reb Zálmán és családja vett részt, hanem a birtokán élő családok, valamint a Lubavicsban tanuló diákok és az épp Lubavicsban vendégeskedők is. Reb Zálmán mindig több szekérrel érkezett Lubavicsba, az aratók ezeken utaztak Cserbinába és ott várták meg az aratás kezdetét, mivel az aratás pontos napját nem lehetett előre meghatározni. Olykor egy-két hétig is várakoztak, mielőtt felvirradt a smurá aratásnak napja.

   Reb Zálmán a smurá –aratást háromszoros öröm forrásának tekintette. Először is, magának a rebbének arathatta le a smurá mácá elkészítéséhez szükséges gabonát. Másodszor, a sok chászid vendég miatt, akik nála laktak ez idő alatt. Harmadszor pedig, maga a rebbe is megjelent az aratáson, s reb Zálmánnak ez okozta a legnagyobb örömet, hiszen a rebbe jelenléte egy évre feltöltötte energiával és jókedvvel.

   Attól a naptól kezdve, hogy reb Zálmán az aratókkal együtt elhagyta Lubavicsot az aratás pillanatáig, mindenki az időjárásról beszélt.

Az emberek állandóan az eget kémlelték, a szelet figyelték, hogy vajon esőt hoz-e, és mindenki jóslásokba bocsátkozott a másnapi időjárásról. Minden nap vártuk a cserbinai hírnök megérkezését, hogy tudtunkra adja: aznap kezdődik az aratás.

* * *

Az aratás és a cséplés mindig nagy öröm közepette zajlott; az aratók arcán ugyanakkor komolyság is tükröződött. Az aratók derekát gártel övezte, a kapedlire kalapot húztak (amire általában csak ima közben figyelnek). A tűző nap ellenére gyorsan haladtak a munkával, mintha mindannyian gyakorlott földművesek lennének.

   Maga reb Zálmán is sarlót ragadott, és előrehaladott kora ellenére bármelyik fiatal legénnyel felvette a versenyt. A lelkét elárasztó örömtől megtáltosodott. Cipői és fehét harisnyái a föld fölött lebegtek, mint Náftáli lábai, amikor isteni küldetésre indult – erre valóban csakis az Örökkévaló igaz szolgája képes, csakis olyan valaki, aki teljes szívével szolgálja Őt.

   A chászidok egy csoportja a búzát aratta, míg a többiek örömteli chászid dallamokat énekeltek. A földeken dolgozó férfiak családja, a nők és a gyermekek szombati ruhát öltöttek és áhítatos arccal figyelték a munkát.

   Amikor befejeződött a búza aratása és a cséplés, reb Zálmán és a többiek fürödni mentek. Reb Zálmán szombati ruhát öltött, és ő vezette a délutáni minchá imát. Az imához a Szimchát Torá szokásos öröm dallamait énekeltek. A Táchánun (bűnbánó) imát kihagyták.

   Az ima után mindannyian táncra perdültek, reb Zálmán olykor a legváratlanabb pillanatokban a lebegőbe ugrott és bukfenceket hányt.

   Ezután a kertben felállított asztalokhoz ültek, ahol az ételek gazdag sora várta őket a fárbrengen összejövetelhez. A rebbe órákon keresztül beszélt a chászid tanításokról. A fárbrengen mindig az éjszakába nyúlt, mivel az egybegyűltek azután is folytatták, hogy a rebbe nyugovóra tért.

   Másnap, a reggeli ima után visszatértünk Lubavicsba. Reb Zálmán is még aznap este megérkezett, szekéren hozva a smurá-gabonát, melyet külön, erre a célra elkülönített helyiségbe tároltunk.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 25. szám – 2014. augusztus 7.