Április 16. nemcsak a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, hanem figyelmeztetés is arra, hová vezethet a gyűlölet, ha nem állítjuk meg időben.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja nem pusztán a múlt felidézéséről szól, hanem a jelen kihívásairól is. Egy olyan korszakra emlékezünk, amelynek tragédiája nem egyik napról a másikra történt, hanem hosszú, aggasztó folyamat eredménye volt. Ma, amikor ismét erősödnek a kirekesztés jelei világszerte, különösen fontos, hogy felismerjük a figyelmeztető jeleket, és közösen tegyünk azért, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát. Csatlakozzon Ön is az EMIH emlékprogramjaihoz.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját 2001 óta minden évben április 16-án tartják meg, arra való emlékezésként, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás. A történelem ezen tragikus fejezete, a magyarországi zsidóság kényszerlakhelyre zárása volt a nyitány a fizikai pusztításhoz. Ezért ezen a napon országszerte megemlékezéséket tartanak, és az akkori oktatási miniszter, Pokorni Zoltán javaslatára, oktatási programokat szerveznek a holokausztról az iskolákban is.
Ma, amikor az egész világon erősödik az antiszemitizmus, még fontosabb, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. A holokauszthoz hosszú út vezetett, melyet rágalmak, kirekesztés, zaklatás, jogfosztás és támadások hosszú sora kövezett ki. A gettóba zárás nem az eleje és nem is a vége volt az útnak. Mégis, egy olyan szimbolikus állomás, mely alkalmat ad az emlékezésre és a figyelmeztetésre egyaránt.
Mindannyiunknak tenni kell az aggasztó folyamatok ellen
Amikor Londonban felgyújtják a zsidó önkéntes mentőszervezet, a Hatzalah mentőautóit. Amikor a postás az Egyesült Államokban fellök egy zsidó kisgyereket. Vagy Amikor a francia iskolásoknak el kell rejteni az identitásukat, akkor ezek nem csak egy-egy személy vagy csoport sérelmére elkövetett bűnök.
Ha zsidó intézményeket kell bezárni, vagy katonai védelem alá vonni, akkor tudjuk, hogy egy olyan úton járunk, amelyen nem szeretnénk végigmenni. Ez aggasztó folyamatok láncolata, aminek a megállításáért mindannyiunknak tennünk kell.
Az emlékezés és emlékeztetés mellett a büszke és megalkuvás nélküli jelenlét az, amivel tehetünk a gyűlölet ellen. Amikor megmutatjuk magunkat, amikor hallatjuk a hangunkat, amikor nem engedjük, hogy elhallgattassanak bennünket, akkor mi is hozzáteszünk ahhoz, hogy a gonoszság kevésbé tudjon terjedni.
Mert a gonoszság a félelemből, a tudatlanságból, a féligazságokkal kevert hazugságokból táplálkozik. Ahhoz, hogy fellépjünk ellene, nekünk magunknak is rendelkeznünk kell valós tudással és szilárd identitással.
Csatlakozzon az EMIH emlékprogramjaihoz
Csatlakozzon programjainkhoz a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjához kapcsolódóan. Jöjjön el sétánkra és ismerje meg közös történelmünket, mely épített örökségünkben is körülvesz bennünket!
Vegyen részt megemlékezésünkön. A közös főhajtás után Sziklainé Lengyel Zsófia könyvén és két túlélő személyes történetén keresztül ismerjük meg a holokauszt tragédiáját és az újrakezdés lehetőségét.
Borítókép: A kőszegi zsidók deportálása 1944. június 18-án a szombathelyi gyűjtőtáborba. Fotó: Fortepan.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.