ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT- Ékev
Se szabó, se suszter…
„A ruhád nem rongyolódott le és a lábad nem dagadt meg…” – mondja Mózes egyik búcsúbeszédében a népnek (5Mózes 8:4.).
Egyszer Szászrégenben nagy vita tört ki a helyi kántor körül, jól énekel-e, tudja-e a helyes nuszáchot vagy sem. A vita középpontjában a helyi szabók és suszterek állottak, mint a kántor mesterségének nagy „szakértői”. Ezek kritizálták a kántort és követelték leváltását mondván, hogy hozzanak egy jobbat nála.
A helyi rabbi, a hírneves Ávráhám Jehudá Hákohén, a Kol Árje című responsum könyv szerzője – látván a nagy perpatvart megjegyezte:
Érdekes, hogy a pusztaságban a zsidók lépten-nyomon veszekedtek és torzsalkodtak Mózessel és Áronnal, kihasználván minden lehető és lehetetlen témát. Egyszer vizet követeltek, másszor húst, majd hagymát és fokhagymát, hogy azokról ne is beszéljünk, akik éppen papok akartak lenni. Csak egy máchlojkeról nincs szó a Tórában: a kántort nem kritizálták soha.
Csak most értettem meg ennek az okát – mondta a rabbi.
Ugyanis abból, hogy a ruhák nem rongyolódtak le és a lábak nem dagadtak meg (mivel mezítláb jártak) – logikusan következik, hogy nem voltak közöttük sem foltozószabók, sem suszterok. És ha ezek nincsenek – ugyan ki fog veszekedni a kántor miatt?
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 43. szám – 2014. augusztus 18.