Amikor micva az öröm

Purim a legvidámabb zsidó ünnep, a maskarába öltözött emberekkel és a zenés-táncos mulattságokkal, amikor arra emlékszünk, hogy tudtak a zsidók fölülkerekedni az ellenük támadó gonoszokon. Idén nehéz szívvel készültünk az ünnepre, ám a Rebbének egy 50 évvel ezelőtt kelt levele más megvilágításba helyezte a vidámság micváját.

„Vannak olyan zsidók, akik olyan helyzetben és körülmények közé kerültek, hogy részben tőlük teljesen független okokból, részben a körülöttük uralkodó körülményekből kifolyólag nem tudják jókedvűen és nyíltan megünnepelni purimot. … Vannak azonban olyan zsidók is, akiknek kijutott abból az érdemből, hogy olyan helyzetben és körülmények között legyenek, hogy a maga teljességében és szívből jövő örömmel meg tudják ünnepelni purimot, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.

Ezért aztán azok a zsidók, akik szabadok – az előírások szerint ünneplik purimot, mivel ez erőt, életkedvet és célt ad azoknak a zsidóknak, akik zárt ajtók és ablakok mögött ünnepelnek… hogy képesek legyenek felállni és úrrá lenni minden nehézségen, és készen álljanak arra, hogy az Örökkévaló a nagyon közeli jövőben megszabadítja őket – a férfiakat, a nőket és a gyerekeket – a kötöttségektől, a fogságból és az üldöztetés elől. Erre kellemes úton és pozitív módon kerül sor, hogy senkinek ne essen, Isten őrizz, bántódása, hanem örülhessen.

És ezáltal a következő purimkor (miután megszabadultak) ők is úgy tudjanak táncolni és ünnepelni, ahogy elő van írva, ráadásul úgy, hogy nemhogy a zsidóknak nem lesz félnivalójuk az őket körülvevő nemzetektől, hanem, ahogy ír­va van (Eszter 8:17.): ’elfogta őket a zsidóktól való félelem’.”

A Rebbe útmutatását egészen biztosan teljesítették mindazok, akik a megannyi purimi programunk valamelyikén részt vettek Budapesten, Szentendrén, Miskolcon vagy Debrecenben. Már szombat este több helyen hallgathattunk megilát és ünnepelhettünk, attól függően, hogy fergeteges vadnyugati bulira vágytunk, vagy családiasabb hangulatban ünnepeltünk volna. Vasárnap délelőtt a gyerekeké volt a főszerep a CKids ünnepi karneválján. A zsinagógákban több különböző időpontban hallgathattunk megilát és vehettünk részt a kötelező purimi lakomán, így mindenki megtalálta a kedvére való ünnepséget.

Adja az Örökkévaló, hogy jövőre már valóban együtt ün­nepelhessen az egész zsidó nép!