A középkori Barcelona a keleti és a nyugati világ különleges találkozási pontja volt. Zsidók, muszlimok és keresztények éltek itt és voltak egymásra hatással, és itt történt, hogy „az első zsidó tudós” és egy nagyszerű keresztény fordító ambiciózus tervet eszelt ki: közösen viszik el az iszlám és az ókori világ bölcsességét Európába. Ávráhám bár Chijá történetéről az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogbejegyzése mesél.
Ávráhám bár Chijá 1065 körül született. Ebben az időben az Ibériai-félsziget évszázadok óta az iszlám világ integráns része volt. Ám nem sokkal később a félsziget északi részén működő keresztény királyságok elkezdték visszahódítani a területet a muszlimoktól. Ez volt a „Reconquista”, a föld visszahódítása. A keresztes háborúk megindulása felerősítette ezt a folyamatot: vallásos hevülettel és éles kardjukkal felszerelkezve a keresztény csapatok egyre nagyobb területet foglaltak vissza a muszlimoktól.
A keresztény királyságok ekkoriban viszonylag toleránsak voltak a zsidókkal szemben, ám a hatalmuk megingását átélő muszlimok egyre dühödtebben fordultak a zsidók ellen. Ávráhám bár Chijá még toleráns muszlim környezetben nőtt fel, és a virágzó zaragozai zsidó közösségben tanult. Fiatal felnőttként azonban menekülni kényszerült, és az egyik keresztény királyságban, Katalóniában, annak is a fővárosában, Barcelonában talált menedéket.
Barcelonában olyan zsidókkal találkozott, akik se arabul nem beszéltek, se az ókori Görögország és Róma tudományos eredményeit nem ismerték. Úgy döntött hát, hogy elérhetővé teszi zsidó testvérei számára a természettudományokat, a földrajzot és az asztronómiát. Részletes és tudományos igénnyel megírt könyveinek száma és kvalitása alapján kapta „az első zsidó tudós” címet.
Tudományos esszéket írt héberül (nyelvezete a mai héber beszélők számára is jól érthető), majd kiadta A megértés alapjai és a hit tornya című enciklopédikus munkáját, melyben összegezte az ősi és az iszlám világ minden tudományos – matematikai, geometriai, asztronómiai, optikai és zenei – ismeretét. A hatalmas műből azonban csak az előszó és az első néhány fejezet maradt ránk. Az Értekezés a mérésről és a számolásról című kötet az aritmetika és a geometria összetett formuláiba is bevezette az érdeklődőket, és az európai olvasók számára először írta le a másodfokú egyenlet megoldóképletét.
A Föld formája és az égi szférák elrendezése címet viselő munkájában először olvasható héberül a földrajz tudományának minden elérhető tudása az iszlám és az ókori világból. Ebben szerepel a Föld és egyes csillagok kapcsolata a Nappal és a Holddal. Ávráhám bár Chijá további művei közt szerepel például a héber naptár leírása, asztronómiai írások (benne a trigonometriai függvények első héber nyelvű leírásával), filozófiai és a zsidósággal kapcsolatos munkák. Neve hamar elterjedt a tudományos téren első lépéseit tevő keresztény világban. Így jutott el a híre az itáliai matematikushoz, a tivoli-beli Platóhoz, aki nemcsak tanulni szeretett volna Ávráhámtól, de tovább is akarta adni a tudását a keresztény világnak. Barcelonai találkozójuk hosszan tartó barátsággá és együttműködéssé fejlődött. Plato Barcelonába költözött, és a két férfi, egy zsidó és egy keresztény itt alkotta meg merész és ambiciózus tervét.
Ávráhám bár Chijá héberül, arabul és katalánul beszélt. A tivoli Plato olaszul, katalánul és természetesen latinul, a középkor tudományos és irodalmi nyelvén tudott. Ávráhám felolvasta és katalán köznyelven elmagyarázta Platónak az arab szövegeket, Plato pedig lejegyezte azokat latinul. Közösen olyan szövegeket hoztak létre, melyek a tudományos világ alapvetéseivé váltak.
Elsőként az alexandriai Ptolemaiosz (90–168 CE) Tetrabiblos című alkotását fordították latinra, ez filozófiával, asztrológiával és az együttállásokkal foglalkozik. Ezt a fordítást tanulmányozták évszázadokon át – a középkorban és a reneszánszban is – egész Európában. Pozitív fogadtatása segített elterjeszteni a ptolemaioszi megközelítést, ami elengedhetetlenül fontos volt a tudományok és az orvostudomány európai fejlődéséhez.
Plato és Ávráhám arabról elsősorban asztronómiai és asztrológiai műveket fordított latinra. Abban az időben e két tudományág meglehetősen összefolyt, és rengeteg földrajzi információt, bonyolult számításokat (szögek, térfogat, mennyiség) és értékes matematikai tudásanyagot tartalmazott.
A tivoli Plato azonban nem elégedett meg a források fordításával. Ávráhám héber nyelvű munkáit – feltehetően „az első zsidó tudós” halála után – a mesterétől tanult héberre hagyatkozva lefordította, és ezzel eljuttatta a keresztény világba a geometria, a trigonometria és az algebra tudományának alapvetéseit. Az osztással és a másodfokú egyenlet megoldóképletével foglalkozó fejezetek nagyban befolyásolták a matematika tudományának fejlődését Európában. Az Értekezés a mérésről és a számításról című munkát Liber Embadorum néven adta ki latinul, és ez volt az ismert matematikus, Fibonacci (pisai Leonardo, 1170–1250) egyik közvetlen forrása a Practica Geometriae című könyv megírásakor.
Ávráhám és Plato, egy zsidó és egy keresztény a XII. századi Spanyolország háború dúlta régiójában közösen gyűjtötte össze a zsidó, az iszlám és az európai keresztény világ tudásának legjavát. A kultúrák találkozása csodálatra méltó dolgot hozott létre.