Amerika sztárügyvédje védené Jóbot Istennel szemben

 

Professzor, író, ügyvéd, zsidó ügyek aktivistája

és tömegkommunikációs személyiség
 

Alan Dershowitz, Amerika első számú ügyvédje nemrégiben hosszú időt töltött Izraelben, amelynek során módja nyílt arra, hogy véleményt alkosson az izraeli Legfelsőbb Bíróságról (“a maga nemében a világon a legjobb”); a szólásszabadságról (“ebben igazán csak nagyon kevesen hisznek itt”) és arról is, miért képviselhetné Hitlert.

Alan Dershowitz minden újságíró álma: rendkívül okos, mindenről van véleménye, amelyet hajlandó elárulni is. A vele interjút készítő számára talán az egyetlen kihívás az lehet, hogy olyan kérdést próbáljon feltenni, amelyet Dershowitz még életében nem hallott. Ám ebben az esetben sem kell aggódni: a kontra nem késik. “Hogy kivel szeretnék találkozni, ha vissza tudnék menni egy régebbi korba? Jóbbal, akinek azt mondanám, igaza volt akkor, amikor Istenre panaszkodott. Szerettem volna Jóbot hátba veregetni és azt mondani neki: “még Isten is tévedett a végső beszédében; neked igazad volt. Ha az igazságtalanság áldozata vagy, akkor kiabáld ki a bajodat és követeld: meg akarod tudni, mi az oka annak, ami történik”.

Dershowitz nagyon elfoglalt ember, egyszerre öt állása is van: professzor, író, ügyvéd, zsidó ügyek aktivistája és tömegkommunikációs személyiség. Az sem meglepő, hogy mindezen az említett területeken sikeresnek mondható: 26 éves volt, amikor elkezdett tanítani a Harvard Egyetem jogi fakultásán, kilenc könyvet írt és jelentetett meg, több újság állandó kommentátora és olyan híres ügyekben működött közre jogi tanácsadóként, mint az O. J. Simpson per illetve Mike Tyson ügye. Mint a zsidó ügyek aktivistája, támogatta Méir Kahane, Jonathan Pollard, Nátán Scsaranszkij, Ida Nudel ügyét. Ezen kívül pedig rendszeres szereplője az amerikai televízió két, talán legnézettebb magazinműsorának, a Nightline-nak és a Larry King Live-nak. Dershowitz figuráját már több filmben is megörökítették.

Minden sikere ellenére azonban Dershowitz hatvanadik születésnapja felé haladva úgy érezte, ideje lenne egy kis szünetet tartani. A Harvardon két szemesztert tartott egyszerre annak érdekében, hogy márciusban Izraelbe mehessen három hónapra pihenni, az országot egy kicsit jobban megismerni, valamint két könyvet – egy regényt és egy, a bibliai igazság eredetével foglalkozó művet – megírni. Időnként, állapítja meg, úgy érezte magát, mintha Amerikában lenne.

“Úgy érzem, hogy mindenki, akinek valami baja volt Izraelben, felhívott telefonon – mondja. – Most, hogy elmegyek, százhúsz olyan telefonhívásom van, amelyekre nem válaszoltam és nem is fogok válaszolni. Nem tudom képviselni őket, mert nem izraeli ügyvéd vagyok. Fogalmam sem volt arról, hogy ilyen sok izraeli van bajban: csalás, gyilkosság, politikai problémák, elbocsátás, elvett gyerekek. Egyfajta córesz-szimbolum lettem: ha van valami córeszod, hívd fel Dershowitzot.”

Ezt teszik is, mégpedig sokan, a világ minden tájáról. Éppen a múltkor történt, meséli, hogy visszautasította Radovan Karadzsics, a NATO elől menekülő szerb háborús bűnös képviseletét. “Nem védek menekülőket. Nem védek olyan személyeket, akik egyfolytában követnek el bűnöket.”

“Halálos ítéletes pert soha nem utasítok vissza. Eddig 15-ből még egyetlen egyet sem veszítettem el. Ha valakinek meg kell halnia, akkor, legalábbis az én véleményem szerint joga van a világon bármely ügyvédhez. Nagyon ellenezem a halálos ítéletet. Mindenféleképpen.”

Minden esetben? És Hitler?

“Ha Hitler 1943-ban hívott volna fel, a háború kellős közepén, igent mondtam volna. Elmentem volna a bunkerjébe, és puszta kézzel megfojtottam volna. Ez lett volna a helyes dolog, Hitlert meggyilkolni. Nem ügyvédként tettem volna, hanem emberként, felhasználva a jogi diplomámat fedezetként.”

“De amennyiben 1998-ban egy 110 éves Hitler eljönne a brazil dzsungelből és Amerikában letartóztatnák – ez az egyetlen ország, ahol ügyvédként tevékenykedek –, és senki a világon nem lenne hajlandó elvállalni a védelmét, akkor gondoljuk csak el, hogy milyen lehetőségek állnának előttünk: szabadon engednék, mert nem lenne ügyvédje, vagy védelem nélkül indulna el a pere. Mindkét helyzet elfogadhatatlan. Így aztán végül is szörnyű érzésekkel ugyan, de nem engedném, hogy egy ilyen gazember szétrombolja a jogrendszerünket.” (Válasza vitaható főleg a Holocaust túlélői szemszögéből, de Dershowitz úgy vélekedik, hogy ezzel ő az igazságszolgáltatást segítené elő.)

Az egész Brooklynban kezdődött, ahol Dershowitz ortodox zsidó családban született. (“Az apám bátyja Ros Jesivá volt a Bné Brák-i Ponyevicsi jesivában.”) A neveltetése az Ec ChájimYeshiva-Gimnáziumban folytatódott, majd a Brooklyn College-ban (mivelhogy a Yeshiva University nem volt hajlandó elfogadni egy magafajta bajkeverőt…). Ezután a Yale egyetem jogi fakultása következett. Még tanulmányai idején Arthur Goldbergnél, az amerikai Legfelsőbb Bíróság bírójánál gyakornokoskodott, majd megkezdte a tanítást a Harvardon.

Dershowitz, a hithű zsidó az, aki rendszeresen olyan sok fenyegető levél címzettje: Ezek mennyisége különösképpen megemelkedett akkor, amikor részt vett O. J. Simpson perében (annak ellenére, hogy a bíróságon soha nem jelent meg személyesen, a perben Dershowitz volt az, aki irányította a Simpson védelmét végző “álomcsapat” tevékenységét). A Simpson ügy kapcsán kapott fenyegető levelek kilencven százaléka zsidóktól érkezett. Ezekből még 84 éves, Brooklynban élő édesanyjának is jutott. “Azt mondták, hogy én, aki ezt megelőzően zsidókat védtem, mint például Scsaranszkijt, Pollardot, Kahanét és másokat, most egy zsidó meggyilkolásával vádolt négert vettem védelmembe.”

Az O. J. Simpson ügy kapcsán még elmondja, hogy az esküdtszék, amelynek tagjai közül többen meg voltak győződve arról, hogy a vádlott követte el a kettős gyilkosságot, azért mentette fel végül a férfit, mert úgy találták, hogy az ügyészség manipulálta a bizonyítékokat.

Megjelent: Egység Magazin 8. évfolyam 35. szám – 2014. július 30.