Gersom ben Jehuda rabbi, vagy ahogy az utókor hivatkozik rá tisztelettel: „Rábénu Gersom, a diaszpóra lámpása” az askenáz zsidó világ egyik legnagyobb korai bölcse volt. Számos jelentős művet hagyott hátra, de leginkább máig is érvényes döntvényeiről ismert.
Gersom rabbi Metzben született 960 körül, és ott is halt meg 1040-ben. A kor egyik kiemelkedő bölcsénél, Jehuda ben Meir Léontin rabbinál tanult, majd Mainzban telepedett le, ahol híres jesivát vezetett. Egész Európából sereglettek hozzá a tanítványok, s híre a még működő babilóniai jesivákba is elért. Egy legenda szerint ő maga is eltöltött néhány évet Pumbeditában, a messzi Babilóniában. Tanítványai közül kerültek ki a következő nemzedék nagyjai, akik olyan tanítványokat neveltek, mint Rási a vagy a toszafisták.
Gersom rabbi kötelező érvényű rendeletei, héberül tákánái közül összegyűjtöttük a legjelentősebbeket.
A többnejűség tilalma
A Tóra nem tiltja a poligámiát. A Tánách számos főhőse több feleséggel élt együtt, elég csak Ráchelre és Leára, Jáákov ősatyánk feleségeire vagy Salalmon király népes háremére gondolnunk. A muszlim világgal ellentétben a keresztény Európában általában a zsidók sem éltek a többnejűség lehetőségével, azonban a nemzetközi kereskedelemben résztvevő askenáz zsidók között voltak olyanok, akik messzi földön járva, Észak-Afrikában vagy a muszlim kézen lévő Ibériai-félszigeten második feleséget tartottak, és ez számos problémát eredményezett. Gersom rabbi ezért 1000 körül megtiltotta ezt a gyakorlatot.
A szfárádi zsidók sohasem tartották magukra nézve kötelezőnek ezt a végzést, és nem volt ritka, hogy több feleséggel éltek. A modern Izraelben tilos a többnejűség, ám azok a bevándorlók, akik több feleséggel érkeztek az országba, fenntarthatták családi állapotukat.
A tákáná érvényességéről megoszlanak a vélemények: egyes források szerint a világ teremtésének 5000. évéig volt csak érvényes, mely a polgári időszámítás szerinti 1239. esztendőt jelenti. Más vélemény szerint Gersom rabbi ezer évre szánta rendeletét, azaz kb. 2000 óta nincs már érvényben. Ezzel együtt az elfogadott nézet az, hogy a tákáná örökre érvényes marad és a zsidó élet törvényeit rögzítő kódexet, a Sulchán Áruchot az askenáz szokásokkal kiegészítő Mose Iszerlisz rabbi is úgy véli, hogy nem térhetünk el a tilalomtól: „Ezekben az országokban [az askenáz világban] ez a törvény és szokás változatlan marad és nem veszünk második feleséget. Akinek mégis két felesége van, azt átokkal és kiközösítéssel kényszerítjük, hogy váljon el az egyik feleségétől” (Even Háezer 1:10.).
A rendelet tehát kötelező erejűvé vált, bár voltak bölcsek, akik kifogásolták ezt a gyakorlatot. A XVIII. században, Németországban élt neves rabbi, Jáákov Emden nem értett egyet Gersom rabbi döntésével, és a keresztény szokások átvételének tartotta azt. Kortársa, a Vilnai Gáon pedig úgy vélekedett, hogy a többnejűség engedélyezése siettetné a megváltás eljövetelét.
Mint sok más esetben, itt is lehet kivételt tenni: különleges helyzetben, ha például a feleség visszafordíthatatlan kómába kerül és nem képes átvenni a válólevelet, száz rabbi engedélyével a férj ismét megházasodhat.
Válás csak a feleség beleegyezésével
A talmudi jog szerint a férj elválhat feleségétől annak beleegyezése nélkül is. Rábénu Gersom e tilalma kiegészíti a poligámiát megszüntető rendeletét, mert így a távoli országokban hosszan időző kereskedők nem küldhettek kedvükre válólevelet Európában élő feleségüknek, hogy más nőt vehessenek feleségül.
A kényszerből kikeresztelkedettek visszafogadása
Gersom rabbi idejében a nyugat-európai zsidóságot számtalan tragédia sújtotta. A keresztes hadak pusztítása, a kiűzetések és a véres pogromok számtalan közösség életét keserítették meg. Voltak olyanok zsidók, akik életüket féltve megkeresztelkedtek. A veszély elmúltával, amikor visszatértek volna őseik hitére, egykori közösségük gyakran hátat fordított nekik és nem bocsájtották meg vétküket. Gersom rabbi rendelete ezen akart változtatni és az őszinte visszatérők befogadására buzdított. E rendelet mögött személyes tragédia állt: amikor 1012-ben Mainz városából kiűzték a zsidókat, egyik fia kikeresztelkedett és még azelőtt elhunyt, hogy visszatérhetett volna övéi közé.
A levéltitok védelme
A középkorban gyakran pecsételték le a héber „Bechádrág” rövidítéssel a leveleket, melynek jelentése a következő: Becherem DeRábénu Gersom, azaz Gersom rabbi tilalma alatt áll a levél, tilos a címzetten kívül másnak felbontani.
Naftali Deutsch írása
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 142. szám – 2021. május 3.