Ez a hét vigasztaló prófétai szakasz közül a hatodik, az utolsó előtti. E háftárában a megváltás ígérete ragyog, Jesája próféta csodálatos szavakkal írja le az eljövendő végső megváltást. A megváltás első két állomását, a halottak feltámadását (tchiját hámétim), valamint a szétszórtak összegyűjtését (kibuc gálujot) követi a prófétai részben leírt, soha meg nem szűnő öröm és bőség, melyet a zsidó nép élvez majd az idők végezetéig.
Nem lesz többé neked a nap világosságul nappal, és fényül a hold nem világít neked; hanem lesz neked az Örökkévaló örök világosságul és Istened dicsőségedül. Nem áldozik le többé napod és holdad nem tűnik le; mert az Örökkévaló lesz neked örök világosságul és betelnek gyászod napjai. (60:20-21)
A felütés a péntek esti imarendből ismert Lechá dodi című dalra emlékeztet: „Fel, világosodjál meg, mert eljött a te világosságod és az Örökkévaló dicsősége feltündöklött fölötted”. Az ezt követő mondatok a fényről, a világosságról szólnak. A zsidó nép számára elkövetkezik az örök fényesség ideje. Amellett, hogy az egész nép egyesül és összegyűlik Izrael Földjén, a világ népei ajándékokkal halmozzák el a zsidókat és mindenki tulajdona legjavát adja: „feléd fordíttatik a tenger gazdagsága, a nemzetek vagyona hozzád jön”. Nem lesz erőszak, senki nem tör a zsidók ellen, nem háborúskodnak velük és nem lesz gyász sem. Az Örökkévaló Isten fénye ragyog majd választott népére. Jeruzsálem falait is a népek építik újjá, idegen népek királyai is az Örökkévalót szolgálják és a világ legtávolabbi országaiból is a Szentföldre áramlik a gazdagság.
A jövőben élvezhető dicsőséget és gazdagságot, békét és fényt szokatlan részletességgel írja le a próféta. Végül, ahogy a bevezetőben idéztük, még a fizika törvényei is alávetik magukat az Örökkévalónak, és nem lesz szükség többé az égitestekre sem, maga az Isteni Dicsőség világít majd helyettük.
Bár ahogy már a korábbi vigasztaló szakaszoknál is láttuk, ez a prófétai részlet is elsősorban a Jeruzsálem pusztulása felett érzett gyász utáni vigasztalásként szolgál, a legtöbb vigasztaló háftárától eltérően kapcsolódik a hetiszakasz egyik témájához is. A Ki távo szakaszban hangzanak el ugyanis azok az áldások és átkok, melyeket – a világtörténelemben összesen egyetlenegy alkalommal végrehajtandó parancsolatként – az Izrael Földjére bevonuló zsidóknak kell elmondaniuk két, a Tórában megjelölt hegyen. Erről a micváról a Röé hetiszakaszban is olvashatunk, majd pedig ebben a részben, a Ki távóban hangzik el a pontos szöveg. A Röé hetiszakaszról itt olvashatnak bővebben, a Ki távo szakaszról szóló magyarázathoz ide kattintsanak. A kapcsolat tehát a szörnyű átok és a Jeruzsálem pusztulása fölött érzett gyász – mindkettő után szükség van a vigasztalásra, a megnyugtatásra, és arra, hogy a zsidó nép tudja: a sötétség után világosság és örök fény vár rá.
Hetiszakasz: Ki távo
Háftárá: Jesája 60:1-22
zsido.com