A ZSIDÓ JOGREND KIALAKULÁSA

Mózestól napjainkig

Mielőtt a zsidó jog bármely specifikus területével kezdenénk foglalkozni, ki kell jelölnünk vizsgálódásunk alapvonalait, és meg kell határoznunk az alapfogalmakat.

A zsidó jogot a modern polgári jogtól eltérően nem a társadalmi követelmények szabják meg. A judaizmus tanainak alapját ugyanis az isteni szabályok és elvek képezik, amelyeket több mint 3300 évvel ezelőtt kaptunk meg a Sínai-hegyen.

Igaz, a Tóra-adás előtt is léteztek kidolgozott jogrendszerrel – például a Hammurabi-féle törvényekkel – rendelkező társadalmak: ilyen volt többek között a föníciaiaké. A kodifikált törvénykezés mint az emberiség társadalmi szükséglete akkor jelentkezett először, amikor Noé elhagyta a bárkát, a Tóra-adás előtt ezer évvel.
A hagyomány kezdetei

 A Mózes által átvett Tóra nagyon szűkszavú volt. A nagy középkori bölcs, Rási írjaTóra-kommentárjában: “Számos parancsolatra csak utal a Tóra.” A legjobb példa erre a tfilin parancsolata. Mózes ötödik könyvében (6:8.) le van írva: “Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a szemeid között!” Ezen az írott szabályozáson kívül Mózes azt is megtudta, hogy a “jelnek” bőrből kell lennie, legalább kétszer kétujjnyi mérettel kell rendelkeznie, hogy a “kéz” jelének a gyengébbik kar izmán, a szívhez közel van a helye, és egy szakaszt kell tartalmaznia, a “szemeid között” a homlokot jelenti, és így tovább.

A szóbeli hagyomány, mondhatni, a Tóra játékszabályait tartalmazza. Mózes összesen százhúsz napot töltött azzal, hogy minden dimenziójában elmélyülten tanulmányozza a teljesTórát. A zsidó népnek a pusztabeli vándorlás idején egyetlen elfoglaltsága a tanulás volt. Mózes negyven éven át tanította a Tórát.

Mózes elmúltával utódjára, Józsuéra hárult a zsidó nép vezetésének feladata. Józsué a tanítványaira, az “öregekre” hagyta a hatalmat, akiktől azután szintén a tanítványok vették át.

A tanítók és tanítványok láncolata mintegy ezerötszáz éven át töretlenül folytatódott.
A szóbelit leírják

 Miután a Római Birodalom körülbelül kétezer évvel ezelőtt meghódította Júdeát, a zsidóság vezetői felismerték, hogy népüket a szétszóratás nyomán a Tóra elfelejtésének veszélye fenyegeti. Jehudá fejedelem, Dávid király leszármazottja vezetésével ekkor alakult meg az a rabbinikus testület, amelynek a feladata volt, hogy összegyűjtse és leírja a mesterektől hallott törvényeket. Rabbi Jehudá HáNászi és társai jogszabályok ezreit gyűjtötték össze, szerkesztették meg és sorolták osztályokba. A gyűjtemény címe Misná, Tanlett.

Misná hat részből áll: a Zráim a földmívelés és mezőgazdaság törvényeivel, a Moédaz ünnepekkel, a Násim a nőkre vonatkozó törvényekkel, a Nezikin a magánjoggal, a Kodásimaz áldozati renddel, a Táhárot a szellemi tisztaság szabályaival foglalkozik.

Azok a törvények, amelyeket Jehudá nem vett fel kodifikált gyűjteményébe, a rabbi Osájá szerkesztette Toszeftá (Adalék) címen váltak ismertté. Hasonló munkát végzett rabbi Chijá is, aki a Brájtát, az úgynevezett nem kodifikált misnák gyűjteményét összeállította.

toszefták és brájták többnyire a misnákra vonatkozó kiegészítésekkel vagy kérdésekkel foglalkoznak. Hatályuk nem haladhatja meg a misnákét.

Ebben az időben születtek a Mózes öt könyvéhez írott, midrásoknak nevezett kommentárok. A főbb midrások a Midrás Rábá, a Szifri, a Szifrá és a Mechiltá.

midrás magyarázza az egyes szakaszok jelentését. Ezek a szóbeli magyarázatok annak a tanításnak a részei, amellyel Mózes a Sínai-hegyen megismerkedett, és amelyet nemzedékek adtak tovább.

Miután rabbi Jehudá nemzedéke még jól ismerte a szóbeli törvényt, a Misnát kódszerűen, szinte csak az emlékezetet segítő vázlatként írták le, hogy a szóbeli törvényt megóvják a feledéstől.

A Templom lerombolása után szétszóródott zsidó népet nem sokáig szolgálta ez a “csomóra kötött zsebkendő”. Néhány száz év alatt a Misnában foglaltak értelméről folytatott viták során elhomályosult maga az értelem: előtérbe kerültek az ellentmondások, és a vélemények naponta változtak.

A második században Ráviná és ráv Ási vezetésével újabb tudóstestület jött létre, hogy ismét megtárgyalja a Misnával kapcsolatos vitás kérdéseket. Ezeket a vitapontokat az arámi nyelven “tanulást” jelentő Gemárá címmel összeszerkesztették a hozzájuk kapcsolódómisnákkal: ez a gyűjtemény lett a Talmud.

Így maradt fenn végül a szóbeli törvény. Hat-hét évszázadon át, mialatt a zsidók nagy része Babilóniában élt, a tudósok számára a Gemárá útján vált elérhetővé a törvény.
A kodifikátorok

 A 800-as években kezdődött a babilóniai zsidóság Nyugatra, a Földközi-tenger-melléki területek – Spanyolország, Olaszország, Marokkó – felé húzódása. A köznyelvben a héber és a helyi beszéd keveréke, a ladino – a héber, spanyol vagy olasz és zsidó – arab szavakból kialakult nyelv – váltotta fel az arámit.

Gemárá, amely valaha minden kérdésre választ adott, mostanra súlyos kérdéseket vetett föl. A halachikus döntvények meghozatalára csak néhány kiváltságos gáon lehetett illetékes. A több mint háromezer oldalas, ide-oda csapongó Gemárá túl bonyolultnak bizonyult ahhoz, hogy választ adjon a mindennapi kérdésekre.

Ennek a problémának a megoldására három Tóra-nagyság, a spanyolországi Moses Maimonides (Rámbám), a marokkói rabbi Jicchák Álfászi (Rif) és az olaszországi rabbi Áser (Ros) három különböző művet állított össze azzal a céllal, hogy az átlagember számára megkönnyítsék az eligazodást.

A Rámbám a Misnához hasonló stílusban írta újra a szóbeli törvényt. Misné Torá, más néven Jád HáCházáká (Erős kéz) című művének előszavában azt írja, hogy az embernek elegendő Mózes öt könyvét és a Misné Torát tanulmányoznia.

Álfászi a Gemáráról folytatott vitákat tekinti át, mert csak azokat véli alkalmasnak a törvény magyarázatára. A Ros a Gemárá egyes traktátusairól írott héber nyelvű kommentárjaiban dolgozza ki a válaszokat. Így védelmezték továbbra is a szóbeli törvényt a feledéstől.
A zsidó törvénykódexek

 Az 1400-as évek közepetáján a rabbinak könnyű dolga volt. Ha felmerült egy kérdés, elővette a Rámbámot, a Rifet vagy a Rost. De mi történt, ha az adott kérdésre a három tekintély három különböző választ adott?

Erre a kérdésre a Ros fia, rabbi Jákov ben Áser adta meg a választ, aki a három mű alapján egységes törvénykönyvet szerkesztett Árbá Turim (Négy sor), röviden Tur címmel.

A négy “sor”, illetve rész közül az Orách Chájim a mindennapi élet törvényeivel foglalkozik, a Jore Déá a kóserságot és a viszonylag ritkábban felmerülő jogi kérdéseket tárgyalja, az Even HáÉzer a nőkre vonatkozó szabályozásokat, a Chosen HáMispát a polgári jogi problémákat tartalmazza.

Tur legjellemzőbb vonása, hogy nagyon könnyű benne eligazodni. Az egyes témaköröknél a rájuk vonatkozó összes törvény megtalálható, így a rabbi könnyebben választ kaphat kérdésére.

Nem sokkal később, az 1550-es években Izraelben a cfáti rabbi Joszéf Káro Bét Joszéf, később lerövidíitve Sulchán Áruch (Terített asztal) címmel kiadta a Tur átdolgozott és bővített változatát.

Joszéf Káro szfárd származású volt, ezért az általa ismertetett szokások némileg különböznek az áskenáz zsidóság szokásaitól. Ennek a problémának az áthidalására a krakkói rabbi Moses Isserles (Remá) a kérdéses helyeken jegyzetekkel látta el a szöveget.

Ez a mű, a Remá jegyzeteivel kiegészített Sulchán Áruch lett a mértékadó zsidó törvény.

A későbbi átdolgozások, mint a Sulchán Áruch HáRáv, az Áruch HáSulchán, a Káf HáChájim, a Misná Brurá, azt a célt szolgálták, hogy a mindennapi emberek számára megkönnyítsék a törvény megértését.

Ezek közül például a Kicur – kivonatos – Sulchán Áruchot több nyelvre lefordították. Ezt az ungvári Slomo Ganzfried írta, és magyar fordításban is kapható. Az utóbbi években is számos mű született, amely a törvényben való eligazodást segíti.

Összefoglalás
Noha a négyszáz évvel ezelőtt készült törvénykódexek korában még nem létezett frizsider, telefax vagy űrutazás, az életünket irányító szabályoknak ma is a szóbeli törvényből kell kiindulniuk. Nincs olyan összetett, bonyolult téma, amelyhez ne találnánk kapcsolódást a zsidó jogban. Korunk rabbijának, akinek mérnöknek, orvosnak, jogásznak, könyvelőnek, szociális munkásnak kell lennie egyszerre, mindenekelőtt az a dolga, hogy alkotó módon összeegyeztesse a modern technológiát és a törvényt.

Herschel Feinman

A zsidó törvénykezés “fája” 

– Mózes törvényt adott nekünk…

– Mózes öt könyve, a próféták könyvei, Írások és kommentárjaik

– A Misná és a Talmud

– A Sulchán Áruch és kommentárjai

Megjelent: Egység Magazin 3. évfolyam 13. szám – 2014. július 28.