Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi gondolatai a Tóra első hetiszakaszáról, a Börésitről a chabad.org írása alapján.
A legfőbb cél
A Tóra a teremtés elbeszélésével kezdődik. Mi volt az Örökkévaló célja a teremtéssel? „És Isten lelke lebegett a vizek felett” – bölcseink magyarázata szerint ez a messiás lelkére utal. Máshol pedig ezt írják: „A világ egyedül a messiásért teremtetett”.
Bölcseink azt is elmondják, hogy Isten azért teremtette a világot, mert otthont szeretett volna magának. A Teremtő olyan helyre vágyott, ahol úgy mutatkozhat meg, hogy nem kell magát korlátok közé szorítania, ahol kifejezésre juttathatja saját magát. Ezért teremtette a világunkat. Azt azonban nem akarta, hogy ez kezdettől ki legyen nyilatkoztatva. Úgy döntött, hogy az kezdetben el lesz rejtve és az ember partner lesz a teremtésben azáltal, hogy alakítja és fejleszti a világot, míg fel nem ismeri, hogy Isten otthonában lakik.
A Tóra és a megújulás
A Börésit hetiszakasz a megújulás élményét hozza magával. Ezzel kapcsolatban mondták a rabbik:
„Az embernek olyan lesz az éve, amilyen a helyzete a Börésit hetiszakasz szombatján”.
Bölcseink tanították: „Isten belenézett a Tórába, és megteremtette a világot. Az ember belenéz a Tórába, és fenntartja a világot”. A Tóra a teremtés tervrajza, azon elvek és mintázatok kincsestára, melyeken létünk nyugszik. A Tóra vezérfonal az ember saját, egyéni megújulásának folyamatában is, általa mindannyian újra definiálhatjuk a létünket és kifejleszthetünk olyan új eszközöket, melyekkel a környezetünkhöz viszonyulunk.
Tóratanulás közben nemcsak információt gyűjtünk, hanem Isten bölcsességéhez is kapcsolódunk. A tórai parancsolatok, történetek és koncepciók Tőle származnak. A tanulás hozzásegít ahhoz, hogy Isten bölcsessége és akarata szerint gondolkozzunk és cselekedjünk. A tanulmányok életerővel és energiával töltik el az embert. Isten belehelyezte magát a Tórába, ezért amikor valaki Tórát tanul, nemcsak Isten bölcsességével, hanem magával a Mindenhatóval létesít kapcsolatot.
A szerződés
Az eljegyzés alkalmával aláírják a tnáim (feltétek) elnevezésű dokumentumot, mely a felek kötelezettségeit részletezi. Így kezdődik a szöveg: „Először is, X összeházasodik Y-nal Mózes és Izrael törvénye szerint. Nem titkolnak vagy rejtegetnek semmit egymás elől. Szeretetben és ragaszkodásban élnek együtt, a világ szokása szerint…”
A legelső dolog, amit megígérnek egymásnak az, hogy nem titkolóznak. Ez a kozmikus házasság férfi és női eleme: az isteni fény, melyet a cimcum, az ürességből való visszahúzódás okán rejtve van előlünk, a messiási korban újra érzékelhető és kinyilvánított lesz. A teremtés különféle erői szeretetben és ragaszkodásban élnek majd együtt, a világ szokása szerint – harmóniában önmagával és Istenével, ahogyan azt a Teremtő elképzelte.
A nevek jelentősége
Az első ember nem sokkal a megteremtése után „neveket adott minden baromnak, az ég madarának és a mező minden vadjának”. A névadás nem volt egyszerű feladat. A tórai történeteket kiegészítő midrás elmondja, hogy Isten először az angyalokra bízta, de ők visszautasították azt, arra hivatkozva, hogy erre ők nem alkalmasak. Ekkor Isten az emberre bízta a feladatot és azt mondta az angyaloknak: „Bölcsessége felülmúlja a ti bölcsességeteket”.
A dolgok neve azok belső életerejét tükrözi. Isten szavakkal teremtette a világot. Ahhoz, hogy valaki elég bölcs legyen a névadáshoz, képesnek kell lennie arra, hogy a dolgok anyagiságában felismerje az azt fenntartó spirituális energiát. A névadás nemcsak az első ember bölcsességéről szólt, hanem egyben istenszolgálatának is része volt: a névadás által felszínre hozta a bennük levő isteni potenciált, ami lehetővé tette a számukra azt, hogy betöltsék a teremtésben rendelt szerepüket.
Az országhoz való jog
A Tóra több helyen beszél a zsidó nép és Izrael Földjének speciális kapcsolatáról. Rási szerint a Tóra legelső mondata azt jelenti (Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet), hogy a zsidó népnek elidegeníthetetlen joga van a Szentföldhöz. Nem az első parancsolattal (és ez legyen számodra hónapok elseje) kezdődik a szöveg, hanem azzal, hogy berésit – kezdetben. Ha a népek azt mondják majd a zsidóknak: elloptátok a földünket, akkor azt kell nekik válaszolni: Isten teremtette a világot. Ő dönti el, hogy kinek adja Izrael Földjét.
Fotó: Chabad.org