A hetiszakasz címe, Váetchánán annyit tesz: „könyörögtem”. Ezt a szakasz mindig a tisá beáv böjtnapját követő szombaton olvassák fel. Ezt a szombatot a tórai hetiszakaszt követő prófétai szakaszról sábát náchámunak, a vigasztalás szombatjának is nevezik.
A szakasz első részében Mózes felidézi, hogyan könyörgött Istennek, hogy adjon neki lehetőséget, hogy bejusson Izrael Földjére, ám az örökkévaló nem engedte meg neki ezt. Felidézi a Szináj-hegyi tóraadást, és az akkor adott tízparancsolat egyes elemeit, elsősorban a bálványimádás tilalmát, melyről részletesen értekezik. A zsidó törvények közül a legfőbb az élet védelme, mely szinte minden parancsolatot felülír. Az élet védelme érdekében megszeghetjük a szombatot, megtörhetjük a böjtöt, vagy akár nem kóser ételt is ehetünk, hiszen a Tórát azért kaptuk, hogy éljünk általa. Nagyon kevés olyan parancsolat van, melyeket nem ír felül az élet védelmének általános törvénye, és ezek egyike a bálványimádás. Isten szentségét és egyedülvalóságát soha, semmilyen körülmények között sem tagadhatjuk meg. Ám Mózes próféciát is mond és ígéretet is tesz:
Ha nemzel majd fiakat és unokákat és rég laktok már az országban és megromoltok és csináltok faragott képet, bárminek alakját és teszitek azt, ami rossz az Örökkévaló, a te Istened szemeiben, hogy megharagítsátok; tanúkul hívom ellenetek ma az eget és a földet, hogy el fogtok veszni hamar az országból, ahova átvonultok a Jordánon, hogy elfoglaljátok; nem fogtok rajta hosszú ideig élni, hanem el fogtok pusztulni. És elszór az Örökkévaló benneteket a népek közé és csekély számmal fogtok megmaradni a nemzetek között, ahova elvezet az Örökkévaló benneteket… Onnan majd keresitek az Örökkévalót, a te Istenedet és meg is találod, ha keresed egész szíveddel és egész lelkeddel. Szorultságodban, amikor majd érnek téged mind e dolgok a késő jövőben, akkor megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és hallgatsz a szavára. Mert irgalmas Isten az Örökkévaló a te Istened, nem enged ellankadnod és nem ront meg téged, nem felejti el őseid szövetségét, melyre megesküdött nekik. (5Mózes 4:25-30)
A zsidó nép évezredek óta száműzetésben él, onnan könyörög az Örökkévalónak és onnan vágyakozik Izrael földje iránt. Mózes felidézi azokat a különleges csodákat, melyeket az Örökkévaló Isten népéért tett. Akármilyen kicsi is ez a nép, mégis mi vagyunk az Örökkévaló választott népe, és az a feladatunk a világban, hogy betartsuk a parancsolatokat, melyeket nekünk adott.
A szövegben innentől az imakönyvből és a hágádából is ismerős részek tűnnek fel. Így kezdőik Mózes második beszéde:
És ez a tan; melyet tett Mózes Izrael fiai elé. (5Mózes 4:44)
Ezt a mondatot a tóraolvasás után mondjuk el a zsinagógában, amikor kinyitva felemelik és körbemutatják a tóratekercset. Nem sokkal ezután pedig másodszor is olvashatjuk a szövegben a tízparancsolatot. Az első alkalommal akkor találkoztunk a szöveggel, amikor az aktuális esemény zajlott, vagyis a Szináj-hegyi tóraadáskor, a Tóra második könyvében, a Jitró hetiszakaszban. Bár a parancsolatok nem változtak meg az ismétlésben sem, pici változások mégis felfedezhetők, és ezekről bölcseink részletesen írtak. Érdekes például a szombat parancsolata. A második könyvben azt olvashatjuk: záchor – emlékezz meg a szombat napjáról. Az ötödik könyvben pedig ezt: sámor – őrizd meg a szombat napját. Bölcseink úgy magyarázzák, hogy ez a két szó egyszerre hangzott el a kinyilatkoztatás során, ezért a szombattal kapcsolatban mind a két aspektus érvényes. Így énekeljük péntek esténként a Lechá dodi imában: „sámor vezáchor bedibur echád”, vagyis egyszerre hangzott el a sámor és a záchor szó. És míg a Jitró szakaszban a hétnapos teremtés hetedik napjára hivatkozik a szöveg a szombattartás szükségességének okaként, addig a Váetchánán szakaszban az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulást hozza okként. Az „erős kézzel és kinyújtott karral” kitétel ismét a hágádából lehet ismerős e parancsolatban, ahogy az a leírás is, ahogyan Mózes felidézi, hogy ezek a „parancsolatok, törvények és rendeletek”, melyeket az Örökkévaló nekünk parancsolt.
Ezután következik a zsidó vallás leghíresebb imája a Smá, vagyis annak első része:
Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy! Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel. És legyenek ezek az igék, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben. Vésd be azokat gyermekeidnek és beszélj róluk, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz. Kösd azokat jelül kezedre és legyenek homlokkötőül szemeid között. És írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra.
A Smá a zsidóság alapvető tételeit tartalmazza, az egyetlen Istenbe vetett hitet és az Ő szeretetét, valamint a Tőle kapott parancsolatok fontosságát, amit kötelességünk átadni a következő nemzedékeknek. E néhány sorban olyan fontos micvák rejlenek, mint az Örökkévaló egysége, a az Örökkévaló szeretete, az oktatás, a tfilin és a mezuza törvénye. E mondatok nyomán válik számunkra az egyik legfőbb értékké leszármazottaink oktatása, a törvények és a tudás továbbadása. Erre mintegy válaszként érkezik a következő szakasz, melyet megint csak a hágádából ismerhetünk: a második fiú, a gonosz kérdése és az arra adott válasz: rabszolgái voltunk Fáraónak, de az Örökkévaló kivezetett minket Egyiptom országából.
Így zárul a szakasz:
Tudd meg tehát, hogy az Örökkévaló, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megőrzi a szövetséget és a szeretetet azoknak, kik őt szeretik és megőrzik parancsait ezer nemzedéken át; de megfizet azoknak, akik őt gyűlölik, mindegyiknek magának, hogy elveszítse; nem késik gyűlölőjével szemben, annak magának fizet meg. Azért őrizd meg a parancsolatot, a törvényeket és a rendeleteket, melyeket én neked ma parancsolok, hogy megtegyed azokat. (5Mózes 7:9-11)
A parancsolatok megtartása Istentől rendelt feladatunk. Szabad akaratunknál fogva eldönthetjük, hogy betartjuk-e azokat, vagy éppen ellenkezőleg. Ahogy bölcseink mondják: micvá goreret micvá, veáverá goreret áverá: a micva, a jótétemény, a parancsolatok betartása újabb micvát hoz magával, a bűn pedig újabb bűnt. Érdemes inkább az elsőt kipróbálnunk.