József Attila, bár nem volt zsidó, mégis versbe foglalta a zsidóság legősibb imáját és hitvallását, a Tórában (5Mózes 6:4) álló Smá Jiszráelt (Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy), vagyis ahogy ő papírra vetette, a pesti askenáz kiejtést követve: Smá Jiszróel.
József Attila lánytestvérein keresztül került kapcsolatba a zsidó értelmiséggel. Dr. Makai Ödön, egy tehetős zsidó ügyvéd vette feleségül József Jolánt, majd válásuk után József Etelkát, akitől három gyermeke született. Felismerte a fiatal költő tehetségét, támogatta és – mivel élénk társasági életet élt – tágította ismeretségi körét. Baráti körükhöz elsősorban zsidó ügyvédek, bankárok, orvosok, illetve a neves költők, művészek, színészek tartoztak. Makaiéknél kerülhetett talán a kezébe egy magyar fordításos zsidó imakönyv, ahonnan az ihletet merítette verséhez.
A mű 1934 környékén született, de először csak a költő halála után négy évvel, 1941-ben, már erősen zsidóellenes politikai környezetben látott napvilágot, és nem verseskötetben, hanem egy zsidó kiadványban, a Komlós Aladár szerkesztette Ararátban. A kéziratot feltehetően Jolán juttatta el a szerkesztőnek, aki feltüntette, hogy a költő nem zsidó, hanem keresztény. Talán ezzel akarta jelezni a külvilág felé, hogy nem mindenki tart a hivatalos ideológiával. A kézirat egyébként fennmaradt, ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik.
A vers érdekessége, hogy bár szerzője nem zsidó, a megszólaló hang egyértelműen az.
A zsidó sors mélységeit és magasságait megjáró, de Istenéhez mindig feltétlenül hűséges beszélő csak egy választ ismer az élet nagy kérdéseire: Halljad Izrael.
A rendkívül nehéz sorsú, nyomorgó és perifériára szorult költő alaposan át tudta érezni az idegenséggel küzdő, számkivetett, „víg nép közt egyedül borongó”, bolygó zsidó sorsát. A következő versszakban a gazdag zsidóval találkozunk, aki azonban nem az antiszemita toposzokban megszokott fösvény, gonosz ember, hanem olyasvalaki, aki „ésszel és erővel gyarapodik” és boldogan adakozik. Talán dr. Makai Ödönre utalnak e sorok. A harmadik, összegző versszakban a sorsnak, vagy ebben az esetben a megkérdőjelezhetetlen isteni akaratnak való teljes alávetés hangja szólal meg, mely szépen összefoglalja a tiszta zsidó monoteizmus üzenetét, mely szerint minden, a jó és a rossz dolgok is Istentől származnak, nincs helye a más vallásokban megjelenő dualizmusnak, a jó isten és a gonosz ördög párharcának.
SMÁ JISZRÓEL
Szegénység szennylepleiben
én nyughatatlanul bolyongtam
sírt, mint a gyermek, a szívem,
víg nép közt egyedül borongtam.
Hol az ágy, melyben megpihen
e fáradt lélek? – Kiáltottam:
Smá Jiszróel!
És leste szolga a szavam,
selyempárnán, hűséges nővel
számláltam marhám, aranyam,
gyarapodtam ésszel, erővel
s amikor adtam, boldogan
mondtam magamban s emelt fővel:
Smá Jiszróel!
És most is akármi jöhet,
dicsőség, sok pénz, nagy betegség;
akárki vethet rám követ
és bár halálos ágyam vessék,
a véghetetlen szeretet
szavát kiáltom, bármi essék:
Smá Jiszróel!
Minden olvasónknak csodálatos napot kívánunk, olvassanak verseket a zsido.com Facebook-oldalán!
Címlapkép: Chabad.org