A zsidóság már évezredek óta tudja, hogy léteznek a nem-bináris személyek: a Talmud nem kevesebb mint nyolc nemet ismer – írja a myjewishlearning:
záchár – férfi
nekevá – nő
androgünosz – férfi és női jegyekkel is rendelkező személy
tumtum – szexuális jegyek nélküli személy
ájlonit chámá – születésekor lánynak tűnt, de később férfi jegyek alakultak ki rajta természetes módon
ájlonit ádám – születésekor lánynak tűnt, de később férfi jegyek alakultak ki rajta emberi beavatkozás következtében
szárisz chámá – születésekor fiúnak tűnt, de később női jegyek alakultak ki rajta természetes módon
szárisz ádám – születésekor fiúnak tűnt, de később női jegyek alakultak ki rajta emberi beavatkozás következtében
A rabbik nemcsak elkülönítették e nemeket, ráadásul úgy vélték, hogy az első ember androgün lény volt: „Azt mondta Jirmeja ben Elázár rabbi: Ádám először két arccal [egy férfi és egy nő] teremtetett. Ahogy írva van [Zsolt. 139:5] ’Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet’” (Éruvin 19a).
Vagy a midrás leírásában (Berésit Rábá 8:1): „Azt mondta Jirmeja ben Elázár rabbi: abban az órában, amikor a Szent, áldott legyen megteremtette az első embert, androgünnek teremtette, ahogy áll: férfinak és nőnek teremtette. Azt mondta Smuel bár Náchmáni rabbi: amikor a Szent, áldott legyen, megteremtette az első embert, kettős arccal teremtette, elfűrészelte őket és hátat csinált nekik. Egy hát ott, egy hát itt és azt mondta: ’Hátul és elől körülzártál engem’.”
Hogy az andogün (természetesen nem kétfejű, hanem kétféle nemi jeggyel rendelkező) ember a talmudi rabbik számára realitás volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Misnában 32, a Talmudban pedig nem kevesebb mint 283 alkalommal szerepel a kifejezés, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy hogyan alkalmazható rá a háláchá, a zsidó jog.
„Az androgün személy bizonyos szempontból olyan, mint egy férfi, más szempontból mint egy nő, megint más szempontból olyan, mint mindkettő és ismét más szempontból egyikhez sem hasonlít”
– írja a Misna (Bikurim 4:1). Mivel a héberben nincs semleges névmás, jobb híján hímnemben íródott a szöveg, mely szerint az androgün személy férfiként öltözködik és vonatkoznak rá a férfiak micvái, emellett nőt vesznek feleségül és „fehér kibocsátásuk” tisztátalansághoz vezet. Más szempontból viszont inkább nők: nem részesülnek a fiúknak járó örökségből és az áldozatokból és „vörös kibocsátásuk” tisztátalansághoz vezet. Mint minden más ember esetében, aki megüti vagy megátkozza, bíróság elé állítható, aki megöli, az gyilkos, viszont nem vonható felelősségre azért, ha tisztátalan állapotban lép a Szentélybe.
Az androgün személyt bölcseink sokszor egy kalap alá vették minden más nem-bináris emberrel, valamint a népesség marginalizált elemeivel, akik közé a nők, a szolgák, a különféle fogyatékkal élők és a kiskorúak is tartoznak. E csoportok például nem voltak kötelezettek az évi három jeruzsálemi zarándoklatra, mivel e kötelesség kizárólag az egészséges, szabad, felnőtt férfiakra vonatkozik.
A rabbik azt is felismerték, hogy vannak olyan emberek, akik a pubertás környékén természetes módon vagy mesterséges beavatkozásnak köszönhetően nemet váltanak, vagy kifejezett nem nélkül maradnak felnőttként. Bölcseink ismét csak háláchikus szempontból vizsgálták a kérdést, pl. az ájlonit definíció szerint terméketlen, vagyis ha férjhez megy és valóban gyermektelenül hal meg a férje, akkor az ájlonit nem kötelezhető a sógorházasságra.
Ez a köztes, nem teljesen definiált háláchikus státusz máshol is megfigyelhető a zsidó jogban, például vannak állatok – koi –, melyek a vad és a háziasított kategória közé esnek, illetve növények – etrog –, melyek a gyümölcs és a zöldség között találhatók. Mivel ezek nem sorolhatók be a megszokott kategóriákba, külön döntéseket kellett róluk hozniuk a rabbiknak, akik a világot nem fekete-fehérnek látják, épp ellenkezőleg: úgy vélik, hogy a kategóriák nem írják le kellő pontossággal a világot, ezért sokszor egyéni elbírálás szükséges.
Fotó: Alexander Grey on Unsplash