Régi szokás a zsidó világban, hogy különböző csodás megmenekülések emlékére helyi purimokat alapítottak. Ilyen a svát hó 17-én (ebben az évben február 12.), vagy 18-án (idén február 13.) megünnepelt szirakúzai, esetleg zaragozai purim, melynek emléknapja mellett saját megilája, vagyis héber nyelven íródott tekercse is van, melyet a purimi Eszter-tekercs dallamának megfelelően olvasnak fel a jeles napon. Hogy valójában a szicíliai Szirakúza, vagy a spanyolországi Zaragoza városában játszódott-e a történet, ma már homály fedi.
A történet, bárhol is esett meg, 1440-re datálható, és a következőképpen folyt: a zsidó városrész főutcájában tizenkét zsinagóga állt. A király évente egyszer ellátogatott ide, és ekkor, a király tiszteletére rendezett felvonulás alkalmából, három-három feldíszített tóratekercset hoztak ki minden egyes zsinagógából. Egy napon azonban a közösség vezetői elhatározták, hogy nem elég tiszteletteljes a tóratekercsekkel szemben ez a fajta ünneplés, és sérti a Tóra szentségét, ezért elrendelték, hogy vegyék ki a tekercseket a díszes tartójukból, és csak az üres tokokat díszítsék fel és hozzák elő díszes kísérettel. Így is történt, és 22 éven át ez a szokás volt gyakorlatban, a király soha nem nyittatta ki a tartókat, és így nem is szerzett tudomást arról, hogy a belevaló tekercsek nélkül menetelnek a tokokkal. (A szfárádi közösségekben a tóratekercseket díszes, fából készült tartóban rögzítik, és azzal együtt mozgatják.)
Egy napon azonban hatalmas baj történt. Egy Marcus nevű, a zsidóságot elhagyott férfi elárulta a királynak a titkot, miszerint csupán szépen feldíszített, ám teljesen üres tokokkal vonulnak fel. A király rettenetesen feldühödött, és elrendelte, hogy másnap meglepetésszerűen jelenjenek meg a szolgái a zsinagógákban, és ellenőrizzék, hogy Marcus igazat mond-e. Amennyiben a szava igaznak bizonyul, úgy mészárlást rendel el a zsidó közösségben, elveszi a zsidók minden vagyonát és porig égeti a zsinagógákat. Ha azonban hazudott, és a szolgák a tartókban találják a tekercseket Marcus lakol szörnyű halállal.
Azon az éjszakán egy öreg, tiszteletteljes megjelenésű férfi jelent meg mind a 12 zsinagóga sámeszának (templomszolga) álmában. A férfi nem volt más, mint Élijáhu (Illés) próféta, a zsidó nép mindenkori segítője. Utasította a sámeszokat, hogy haladéktalanul helyezzék vissza a tekercseket az üres tartókba. Az álom annyira életszerű volt, hogy mindannyian így is tettek. Amikor másnap reggel megjelentek a király küldöttei, a többi zsidó legnagyobb rémületére elrendelték, hogy azonnal nyissák ki a díszes tartókat. A zsidókon hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá, amikor – legnagyobb megrökönyödésükre – minden tóratekercset a tokjába rögzítve találtak. Az uralkodó, aki úgy érezte, alaposan rászedték, azonnal elrendelte, hogy végezzék ki Marcust, a zsidókat pedig minden adó alól felmentette. E csoda emlékére írták meg a történetet megörökítő megilát (tekercset), és a szirakúzai, vagy zaragozai purimot a mai napig ünneplik szfárádi körökben.
zsido.com