„Hallasz?” – kérdezzük, amikor úgy érezzük, hogy a másik nem teljesen figyel oda ránk. A zsidó jog szerint a hallás annyira fontos érzékünk, hogy ha egy ember felelős azért, hogy egy másik elvesztette a hallását, akkor egész életének értékéért kell őt kompenzálnia, míg ha a látás elvesztését okozza, akkor csak a szeméért.
A Váetchánán szakaszban olvassuk a zsidóság legfontosabb hitvallását, a Smá első részét. A „smá” szó azt jelenti: „hallani”. A Smá ima isteni felhívás a lélek számára, hogy fogadja be Isten egységét. A zsidó embernek naponta kétszer kell teljes átéléssel elmondania ezt az imát, kifejezve az egyetlen Istenbe vetett hitét. A Smá lehetőséget ad arra, hogy Istenhez kapcsolódjunk és megerősítsük a Vele való kapcsolatunkat. Amikor elmondjuk a Smát, akkor „hallunk” azért, hogy mélyebben megértsük és magunkévá tegyük a szavak jelentését. Mindezek mindennapos ismétlése spirituálisan és mentálisan is felfrissülést hoz.
A szináj-hegyi tóraadásnál Izrael egész népe kijelentette: „náásze venismá – megtesszük és meghallgatjuk”. A Tízparancsolat átadását természetes és metafizikus jelenségek kísérték. A Tóra leírja, hogy „az egész nép látta a mennydörgést… és a harsona hangját” (2Mózes 20:15). Rási, a középkori tóramagyarázó szerint ez azt jelenti, hogy az emberek látták, amit általában hallani szokás.
A Smá szó utolsó betűje ájin (ע), ami azt is jelenti, hogy szem. Ebben a kontextusban talán arra utal, hogy ahhoz, hogy igazán lássunk, egyaránt szükség van a látásra és a hallásra is. Ez az, ami hozzáköt minket ahhoz a magas fokú tudatossághoz, amit a szináj-hegyi kinyilatkoztatásnál éltünk át. A Smá imát a hetiszakaszban a Tízparancsolat követi, ami azt jelenti, hogy a kettő között belső kapcsolat van.
Előfordul, hogy a Tórában egy-egy betűt hagyományosan nagyobbra vagy kisebbre írnak, mint a többit. Ezek a betűk, mindig valamiféle különleges jelentést vagy üzenetet hordoznak. A Smában az első szó utolsó, ájin betűje és a hatodik szó utolsó, dáled betűje nagyobb a többinél. Ez a két betű a héber éd עד – tanú szót adja ki. Ez az egyetlen hely a Tórában, ahol egy mondatban két felnagyított betű is van.
A zsidók feladata, hogy szent nép legyen, ahogy Jesája próféta mondja (43:10): „Ti vagytok tanúim, úgymond az Örökkévaló…”. Feladatunk Ávráhám ősapával kezdődött és egészen addig tart, amíg a világ fel nem ismeri az egyetlen igazi realitást.
Ha a két kiemelt betűt fordítva olvassuk össze, akkor a dá דע – tudd kifejezést kapjuk. A Smában a hit és a tudás egyesül. Örök érvényű szavai segítették a zsidó népet nemzedékeken át abban, hogy hitük sziklaszilárd maradjon.
A chabad.org írása végezetül néhány fontos tennivalót is javasol:
1. Igyekezzen önmagát és másokat figyelemmel meghallgatni. Legyen teljességgel jelen.
2. Gyakorolja az odafigyelést, az éberséget, általa javul a „belső hallása”.
3. Ismerje fel naponta, hogy Isten nagysága hogyan hat át mindent.
4. Fogadja meg, hogy még többet tanul a Smáról, például itt vagy itt.