Szukot ünnepének első napján prófétai szakaszként Zechárjá (Zakariás) próféta egyik látomását olvassák fel a zsinagógákban. Zechárjá az egyik legutolsó próféta volt, a 12 kis próféta sorában az utolsó előtti. Abban a korban élt, amikor a zsidók éppen csak visszatértek az első (babilóniai) száműzetésből, és lehetőséget kaptak arra, hogy Jeruzsálemben újjáépítsék a hetven évvel korábban lerombolt Szentélyt.
A prófétáról ennyit tudunk meg könyvének kezdetén: „A nyolcadik hónapban, Darejosz [király uralkodásának] második évében, lett az Örökkévaló igéje Zechárjához, Beráchjá fiához, Idó fiának fiához, a prófétához…” Zechárjá könyve a kis próféták könyvei közül a leghosszabb és a legelvontabb is, szimbolikája sokszor nehezen érthető, enigmatikus, vagy álomszerű.
A szukkotkor felolvasott részlet az idők végezetéről szól, amikor Isten király lesz az egész világ fölött. Ám ezt az idilli állapotot megelőzi Góg és Magóg szörnyűséges és pusztító háborúja, amelynek középpontjában Jeruzsálem áll, és amely közvetlenül megelőzi a végső megváltás eljövetelét. Isten összegyűjti a népeket, hogy háborúzzanak és Ő maga is csatába vonul velük együtt. Isten betegségeket és gyógymódokat küld a népekre. Zechárjá szerint azoknak, akik túlélik e háborút, minden szukkotkor le kell róniuk a kegyeletüket az Örökkévaló előtt Jeruzsálemben. A próféta párhuzamot von szukkot megünneplése és az eső között:
„És lészen, mind a megmaradtak mindazon nemzetek közül, melyek Jeruzsálem ellen jöttek, felvonulnak évről-évre, hogy leboruljanak a király, az Örökkévaló, a seregek ura előtt és hogy megüljék a sátrak ünnepét. És lészen aki nem vonul fel a földnek nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy leboruljon a király, az Örökkévaló, a seregek ura előtt, – rájuk nem esik az eső… Ez lesz Egyiptom vétke és vétke mindazon nemzeteknek, hogy nem vonulnak fel megülni a sátrak ünnepét.”
Bölcseink szukkot ünnepét több helyen írják le az idők végezetének koncepciójával azonosítva. Azt, hogy ezt a részletet olvassuk szukkotkor a prófétai írások közül, még a Talmud (Megila 31a) rendelte el. Rási kiemelte, hogy szukkot említése és az ünneplés fontosságának hangsúlyozása miatt választották ezt a részletet bölcseink a szukkoti tóraolvasás háftárájául. Szukkot több ponton is kapcsolódik az esőhöz: az ünnepet közvetlenül követő smini áceret ünnepén kezdjük kérni az esőt Istentől és ekkor tartották a Szentélyben a vidám vízmerítési ünnepségeket. A Misna (Ros Hásáná 1:2) szerint szukkot ünnepén hozzák meg az Égi Ítéletet a vízzel kapcsolatban, vagyis akkor döntik el, hogy mennyi eső esik majd abban az évben.
Fontos, hogy ez a prófécia fogalmazza meg az univerzális monoteizmus koncepcióját is:
„És lészen az Örökkévaló királlyá az egész földön; ama napon egy lesz az Örökkévaló és egy az ő neve.” (14:9)
Szukkot ünnepén a világ minden egyes népéért áldozatot mutattak be a Szentélyben, így az egyetemesség e gondolatköre jól illik az ünnep szellemiségéhez.
A második ünnepnapon (jom tov seni sel hágálujot) a Királyok könyvéből származik a prófétai szakasz. Ez a rész Slomó (Salamon) király Temploma, vagyis az első Szentély felavatásával foglalkozik. Erre az eseményre éppen szukkot ünnepén került sor. Tisri hó 8-án, két nappal jom kipur előtt elkészült a Szentély és a Frigyládát nagy ünnepség keretében elhelyezték a neki szánt helyen, a Szentek Szentjében. Az Isteni Jelenlét, vagyis a Sechiná azonnal megjelent a Szentélyben egy felhőben:
És volt, mikor kijöttek a papok a szentélyből, a felhő megtöltötte az Örökkévaló házát; és nem állhattak ott a papok a felhő miatt, hogy szolgálatot tegyenek, mert megtöltötte az Örökkévaló dicsősége az Örökkévaló házát.
Kellemes ünneplést kívánunk!
- nap Zechárjá 14:1-21
- nap: 1Királyok 8:2-21
Borítókép: lakóház Bnei Brak-ban (Wikipédia)