Az ellentétek egysége

 Az anyag és a szellem egysége is Purim egyik fő vonása. Hámán eleinte a zsidók szellemi szabadsága ellen intézett támadást. Bölcseink értelmezik így ezt a szakaszt: “De Mordecháj nem hajtott térdet, és nem borult le” Hámán előtt, aki megkövetelte, hogy bálványként imádják, s ezt mindenki teljesítette is, kivéve Mordechájt. Később azonban kiterjesztette törekvéseit az összes zsidó – fiatalok és öregek, gyermekek és asszonyok – fizikai megsemmisítésére is. Purim csodájára ezért kell egyszerre szellemi és anyagi szemlélettel tekintenünk: “fénnyel és örömmel, vígsággal és dicsőítéssel” – ami bölcseink magyarázata szerint szellemi értelmű, vagyis a “fény” a Tóra , ugyanakkor lakomával, borral ünnepelnünk.

Valójában az egység alapelve a zsidóság lényege, amióta Ábrahám először kinyilvánította az egyistenhitet.

Érdemes megjegyezni, hogy a fizikai tudományok fejlődésük előrehaladtával egyre közelebb kerülnek az egység alapelvéhez az anyagi világban is. Korábban az volt az elfogadott álláspont, hogy az anyagi világ sokféleségét és összetettségét száz-egynéhány alapelem és tulajdonságaik határozzák meg, a fizikai erők és törvények pedig egymástól függetlenül működnek, nem szólva anyag és energia feloldhatatlan különbözőségéről. De az utóbbi években a tudomány fejlődése folytán rájöttek, hogy maguk az alapelemek is az atom alkotórészeiből – elektronokból, protonokból, neutronokból – állnak. Bár rögvest elvetették ezeknek a részecskéknek az anyag tovább oszthatatlan “építőköveiként” való meghatározását, mégis megszületett a felfedezés, hogy az anyag és az energia között kölcsönhatás áll fenn, és egyik a másikba átalakulhat.

Ami a fentiekben a tudomány fejlődéséről áll, az az embernek Isten szolgálatában való előrehaladására is érvényes. Az ember két lényeges, egymással ellentmondásban álló összetevővel rendelkezik, az anyagival és a szellemivel, amelyek éppannyira összeférhetetlenek, mint a fizika világában található megfelelőik, az anyag és az energia. Más szóval ez az isteni lélek és az ösztönös lélek, egyszerűbben a jécer tov és a jécer hárá – a jóra való ösztön és a rossz ösztön – kettőssége. Ez az összeférhetetlenség azonban csak az Isten szolgálatához vezető út kezdeti szakaszán jelentkezik, ahogyan az elemek és erők sokféleségének feltételezése is akadályt jelentett eleinte a fizikai világ feltárásában. De ahogyan a tudomány fejlődésével előtérbe került a természet egységességének hangsúlyozása, ugyanúgy vezet az Isten tökéletes szolgálatára való törekvés az emberi természet lényegi egységének felismeréséhez, a ponthoz, ahol az isteni és az ösztönös lélek egyesül: a jó ösztön átalakítja a rossz ösztönt, és magába olvasztja. Másként nem lehetne egység és harmónia, hiszen a magasztos, pozitív és alkotó erők állandóan harcban állnának a szennyes, negatív, romboló erőkkel. Ezért az áhított egységért hirdetik a zsidók: “Halljad, Izrael, az Örökkévaló az Istenünk, az Örökkévaló Egy!”

Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 8. szám – 2014. július 28.