A KIVONULÁS: ÉPPÚGY A JELEN TAPASZTALATA,
MINT A MÚLTÉ
 

Rabbi Menachem

Schneerson

A zsidó ünnep mindig több, mint történelmi megemlékezés. Olyan esemény, amelyet személyesen kell megtapasztalni és újraélni, s amely minden időben és mindenhol üzenetet hordoz minden zsidó számára. Ez az elv különösen érvényes a pészachra. Bölcseink kimondták: “Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni önmagára, mint aki személyesen hagyta el Egyiptomot.” A pészachi széder és elbeszélései, szokásai adnak alkalmat arra, hogy megtapasztaljuk a saját, személyes kivonulásunkat Egyiptomból.

A megváltás valódi és élő tapasztalat számunkra, annak ellenére, hogy magunk nem láttuk Egyiptomot, és valójában nem voltunk rabszolgák. Mert – ahogy a chaszidizmus magyarázza – Egyiptom nemcsak földrajzi hely, hanem lelkiállapot is. Egyiptom héber neve –Micrajim –, öszszefügg a méjcarim szóval, amely “határokat”, “körülzártságot” jelent. Az Egyiptomból való “személyes megszabadulás” önmagunk meghaladását jelenti, saját természetes korlátaink meghaladását. Mindannyian rendelkezünk lélekkel, az Örökkévaló szikrájával, mely lényege szerint végtelen és kötetlen. Személyes Egyiptomunk ennek a szellemi lehetőségnek a beszorítottságát, lezártságát, korlátozottságát jelenti.

E személyes Egyiptom természete az ember jellemétől és kifinomultságának fokától függ. Van, akinél a személyes Egyiptom önző vágyaiból és természetes hajlamaiból áll, másnál az értelem és az ész korlátaiból. Sőt, van a szentségnek is “Egyiptoma”. Ez olyan állapot, amikor az ember elkötelezett ugyan a szentség irányába, de ez az elkötelezettség korlátozott: természetének korlátai közé szorul. Ezek az állapotok határt szabnak végtelen, isteni természetünknek.

Így aztán az Egyiptomtól való megváltás érvénye túlnő a pészachi ünnepen, és életünk minden napjára vonatkozik. Azért említjük a kivonulást mindennapi imáinkban, reggel és este, hogy állandóan tudatunk felszínén tartsuk, állandó tapasztalatunkká tegyük.

A Kivonulás folytonos jelentősége más szempontból is fontos. A Tóra kijelenti: “Ők (a zsidók) az én szolgálóim, akiket kivezettem Egyiptom országából: nem adják el őket rabszolgának.” Az Egyiptomtól való megváltás és ezt követően a Tóra adásának megtapasztalása a zsidó nép tagjait “szolgák szolgái” helyett “Isten szolgáivá” tette. Az egyiptomi kivonulás után soha többé nem lehet ilyen megalázó szolgaságnak alávetni őket. A prágai Maharal hosszasan fejtegeti, hogyan alakította át népünk természetének lényegét a kivonulás. Annak ellenére, hogy később is legyőzték és szolgaságba süllyesztették más népek, a zsidó nép alaptermészete változatlan maradt. A kivonulás által nyertük el a szabad emberekre jellemző tulajdonságokat. A szolgaságtól való megváltás tehát nem a múlt egyszeri eseménye, hanem naponta megismétlődő csoda.

E szabadság megtapasztalása attól függ, milyen erősen éljük át a kivonulást pészachünnepén. Az Egyiptomból való személyes kiszabadulásunk, melyet ekkor átélünk, életünk minden oldalára befolyással lesz. Bárcsak minden zsidó személyes megszabadulása hamarosan elvezetne a remény beteljesüléséhez, a Messiás megérkezéséhez.

Megjelent: Egység Magazin 1. évfolyam 4. szám – 2014. július 23.