Egy fiatal, aki Staten Islandről indult, elfordult a zsidóságtól, majd egy világkörüli út és a Rebbe személyes tanácsa révén nemcsak visszatért örökségéhez, hanem Long Island lubavicsi küldöttévé vált.
Tuvia Teldon rabbi története különleges példája annak, hogyan találhat vissza valaki gyökereihez, még akkor is, ha eleinte távol tartotta magát a vallásától. Egy világkörüli utazás során Izrael kultúrája keltette fel az érdeklődését a zsidóság iránt, és ez elindította azon az úton, amely végül a Rebbe házába, majd a rabbinikus tanulmányokhoz vezetett. Az őszinte keresés, a személyes találkozás a Rebbével és a kapott tanácsok teljesen megváltoztatták az életét.
Világkörüli útról a jesivapadba
Staten Islanden nőttem fel. Volt ugyan bár micvám, de alig vártam, hogy végre magam mögött tudhassak mindent, ami a zsidósággal kapcsolatos. A főiskola harmadik évében világkörüli útra indultam és rengeteg helyre eljutottam, többek között Izraelbe is. Lenyűgözött a kultúrák sokfélesége, és ez arra sarkalt, hogy felfedezzem a saját örökségemet is. Alaposan meg akartam ismerni a zsidóságot, mert Izraelben járva rájöttem, hogy nem tudok róla semmit.
Elkezdtem különböző ortodox zsinagógákat látogatni, mert úgy véltem, hogy először az autentikus utat kell bejárnom. A kansasi Chábád-központban éreztem először azt, hogy egy olyan életprogramot ajánlanak, amelyik az Istennel kialakított közeli kapcsolatra épít és jobbá akarja tenni a világot. Be is iratkoztam az akkortájt alapított, hozzám hasonló érdeklődőknek szóló jesivába a New Jersey állambeli Morristownban. Annyira megtetszett a tanulás, hogy a következő öt évet különböző jesivákban töltöttem. Morristown után Miami következett, majd a központi lubavicsi jeisva New Yorkban, ahol végül megkaptam a rabbioklevelemet.
21 éves volt, amikor a Rebbe fogadta
Még Morristownban tanultam, amikor lehetőséget kaptam egy személyes találkozóra a Rebbével, a huszonegyedik születésnapom alkalmából, 1973 tavaszán. A találkozó előtt úgy tettem, ahogy az egy haszidtól elvárható: imádkoztam, tanultam és adakoztam.
Miután beléptem a Rebbe irodájába, az asztalára helyeztem a levelemet, melyben felsoroltam a kéréseimet, majd idegesen várakoztam. A Rebbe figyelmesen elolvasta a levelet, majd rám pillantott, és ettől azonnal eloszlott minden szorongásom. Hirtelen teljesen megnyugodtam és otthonos érzés fogott el. Ezután már teljes egészében a Rebbe szavaira tudtam koncentrálni.
A levelemben leírtam, hogy nincs zsidó nevem, de a polgári nevem hasonlít elhunyt nagymamám héber nevére, ami Tova volt. A Rebbe erre a következőt mondta: „Ebben az esetben legyen a neve Tuvja, ami annyit tesz: »Isten jó«”. A Rebbe ezután megáldott és sok sikert kívánt a tanuláshoz.
Így segített a Rebbe házasságban
Szépen haladtam a tanulmányaimban, és eljött az ideje, hogy menyasszony után nézzek. Már Chayával, a későbbi feleségemmel találkozgattam, amikor hirtelen drámai dolgot közölt. Kijelentette, hogy elbizonytalanodott a közös jövőnket illetően. Ezt azzal indokolta, hogy ő nagyon dinamikus személyiség, én viszont jobban szeretek a könyveim felett ülni. Továbbá olyan férjet képzet el magának, aki lubavicsi családban nőtt fel, én pedig kívülről jöttem. Másképpen öltözködtem, mint a többiek és alig beszéltem jiddisül.
Aggodalmairól a Rebbének írt levelében is beszámolt, amire a következő válasz érkezett: „Arra figyeljen, amit mond”. Ebből már tudta, hogy nem a külsőségekkel kell foglalkoznia, hanem azzal, amit mondok. Meg kell értenie, hogy ki vagyok, mert az alapján tud majd felelős döntést hozni a házassággal kapcsolatban.
Amikor megosztotta velem a Rebbe válaszát, rádöbbentem, hogy teljesen mértékben őszintének kell lennem vele, bármit is kérdez. Ezt követően a találkozóinkon mindig nagyon odafigyeltem, hogy a lehető legjobban belém láthasson. Nagyon szerettem volna, ha igent mond, de tudtam, hogy ez az Örökkévaló kezében van. Szerencsére minden jól alakult és már negyvennégy éve élünk boldog házasságban.
A Rebbe meglepő dolgot tanácsolt
Nem sokkal az esküvő előtt elmentünk a Rebbéhez a szüleink kíséretében. Miután a Rebbe megáldott mindannyiunkat, illetve a leendő gyermekeinket is, arra kértem, hogy beszélhessek vele négyszemközt is egy személyes ügyben.
Fiatal megtérő voltam, aki megbánta korábbi tetteit és visszatért a zsidósághoz, de nem voltam biztos benne, hogy valóban a megfelelő úton járok. Azt szerettem volna, ha a Rebbe megerősít ebben. Arra gondoltam, hogy egy haszid értekezés memorizálását javasolja majd vagy bizonyos zsoltárok recitálást. Elhatároztam, hogy elfogadom, akármit is mond. Ő azonban meglepő tanácsot adott: „Segítse abban a többi embert, hogy ne kövessék el azokat a vétkeket, melyeket ön elkövetett”.
Felfogtam, hogy mit kér, de évekbe telt, mire valóban megértettem. Sokat meditáltam a szavain, és azért osztom meg most, mert véleményem szerint ez egy rendkívül fontos tanács minden megtérőnek, melyet számtalan szituációban lehet alkalmazni.
A Rebbe nem arra szólított fel, hogy dolgozzak önmagamon. Ez persze fontos dolog, de akkor nem ez állt a középpontban. Arra kért, hogy másoknak segítsek fejlődni, hogy ezáltal én magam is előrébb jussak. Ha képes vagyok arra inspirálni valakit, hogy hagyjon fel a Tórával ütköző életmódjával, és megmutatom a számára, hogy miként lehet szentséget vinni az otthonunkba és hogyan lehet közel kerülni Istenhez, azzal betöltöm a számomra kijelölt küldetést. Ahelyett, hogy a magam hibával lennék elfoglalva, mások megsegítésére kell fókuszálnom.
Ez volt az az út, amelyik segített továbbhaladnom a megtérés folyamatán és ez a feladat volt aktuális akkor és ott. Később megértettem, hogy a Rebbe ezt a hozzáállást látta a legcélravezetőbbnek a mai nemzedék problémáinak megoldásához.
Így kerültek Long Islandre
1977-ben házasodtunk össze, egy nappal azután, hogy a Rebbe önkénteseket toborzott egy izraeli küldetéshez. Azonnal jelentkeztünk. Bár nem kerültünk be a csapatba, valaki, aki elutazott, megkért, hogy vegyem át a havonta tartott előadásit Long Islanden.
Azonnal igent mondtam, és a feleségemmel nyári programot is szerveztünk a helyi gyerekeknek, illetve elkezdünk dolgozni a Stony Brook Egyetem zsidó hallgatóival. Ez vezetett ahhoz, hogy – a Rebbe áldásával – idővel minket neveztek ki Long Island hivatalos lubavicsi küldötteinek, mely feladatot már negyvenhárom éve látjuk el. Abban reménykedünk, hogy minél több zsidót tudunk közel hozni a Tórához és ezzel siettetjük a messiás eljövetelét.
Tuvia Teldon rabbi és felesége, Chaya rebecen 1977 óta szolgálja a zsidó közösséget Long Islanden, ahol ma már 38 Chábád-központ működik. Az interjú 2020 novemberében készült. Forrás: myencounter
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.