Március nyolcadika 1917 (Magyarországon 1948) óta a női egyenjogúság napja. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi számtalan alkalommal beszélt a nők fontos és különleges szerepéről. Hitte és hirdette, hogy a nők pontosan ugyanolyan fontosak és értékesek az emberiség szempontjából, mint a férfiak. Nőnapi cikkünk a chabad.org írása alapján készült.

És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket. (1Mózes 1:27)

A Rebbe gyakran egy példázattal világította meg a férfi és a női szerepek különbözőségét és egyenjogúságát: a szív egyszer azzal fordult az agyhoz, hogy ő is agy szeretne lenni, matematikai problémákat szeretne megoldani, döntéseket szeretne hozni, nem mindig csak a vér keringetésével foglalkozni. Legyen inkább a testben két agy, és akkor mindenki egyenlő lesz. Az agy azonban így felelt: ne hidd, hogy csak az agy lehet értékes. Minden testnek szüksége van agyra is és szívre is ahhoz, hogy működni tudjon, az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ne kicsinyítsd le magad azzal, hogy megtagadod önmagadat, hiszen a vér keringetésének feladatát kizárólag te tudod tökéletesen elvégezni.

Köves Dvora: boldogsággal tölt el ha segíthetek

Az Óbudai Zsinagóga rebbecenjét kérdezte a Képmás magazin.

Ez volt a Rebbe hozzáállása a nőkhöz. Rendkívül fontos volt számára, hogy a nők saját, a Tóra által meghatározott nőiségüket kiteljesítve éljenek. Nem szükséges, vélte a Rebbe, hogy a nők a férfiakat másolják, sőt, az ilyesfajta viselkedés egyenesen saját női mivoltuk megtagadása. Az Örökkévaló külön, meghatározott szerepet szánt a férfiaknak és külön a nőknek, ezért női energiákkal és női feladatokkal teremtette meg az első asszonyt. Nem szükséges tehát a nőknek a férfiakkal versenyre kelniük, mindenkinek a saját területén kell teljesítenie Isten akaratát.

Ahhoz, hogy a nők ugyanúgy ki tudjanak teljesedni és ki tudják használni Istentől kapott lehetőségeiket, a Rebbe fontosnak tartotta, hogy a lányok is magas szintű zsidó oktatásban részesüljenek.

Úgy vélte, hogy nem elegendő, ha a zsidó lányok járatosak a kóser konyha rejtelmeiben, a szombati törvényekben és később a házassági tisztaságra vonatkozó szabályokban, ahogy korábban szokás volt a vallásos otthonokban. Ennél jóval többre van ugyanis szükség! Hogyan tarthatnák be Isten szeretetének és Isten félelmének a megfoghatatlan és állandóan jelenlevő micváját, ha nincsen spirituális tudásuk és nem értik, hiszen sosem tanulták a Tóra mélységeit?

A Rebbe arra buzdította a nőket, hogy végezzenek magas szintű zsidó tanulmányokat, tanuljanak Tórát, sőt, Talmudot is, ismerjék meg részletesen és mélyre hatóan zsidó hagyományainkat. Amikor Isten azt mondta Mózesnek, hogy készítse fel a zsidókat a Tóra átvételére, így szólt:

„És mondd el Jáákov házának és beszélj Izrael fiaihoz”.

A zsidó bölcsek azt mondják, hogy a „Jáákov háza” kifejezés a nőkre vonatkozik és ezzel arra tanít a Tóra, hogy a nők számára is elsődleges fontosságú volt a tóraadásra való felkészülés, és ennek alapján vélte úgy a Rebbe, hogy a zsidó lányok oktatása rendkívül fontos feladat.

Emellett gyakran beszélt arról is, hogy a női lélek igen magas szintről származik és ez az oka annak, hogy csakis a nők képesek életet adni. A gyermek nemcsak isteni ajándék és a lehető legnagyobb áldás, de minden egyes újabb élet megszületése közelebb visz minket a végső és teljes megváltáshoz. A Rebbe azt tanította, hogy a zsidókat Isten annak az érdemében szabadította ki Egyiptomból, hogy a zsidó nők gyermekeket hoztak a világra, ugyanis a gyermekek születésének mély spirituális jelentősége van. Ahogy Slomó (Salamon) király is írta a péntek esténként énekelt Derék asszony (Éset chájil) kezdetű dalban, bár „gyapjút, lent, ha szerez, kedvvel forog a keze”, a munkája nem megy a családja rovására, hiszen „még éjjel van, s fölkel, ételt adni háznépének”.

A Rebbe kiállt amellett, hogy az anyák minél tovább elláthassák és gondozhassák gyermekeiket, de ennél tovább is ment. A nőknek saját családjuk mellett másoknak is segítséget kell nyújtaniuk, ahogy Szárá (Sára) ősanya is szoptatta mások gyermekeit saját, késő öregségére született fia, Jicchák mellett. A zsidó lányok magas szintű oktatása ezért is fontos, hogy képesek legyenek saját családjuk mellett mások spirituális igényeit is kielégíteni.

A Rebbe ezzel kapcsolatban gyakran emlegette szeretett édesanyját, Cháná rebecent, akinek otthona menekültek ezreinek szolgált mentsvárul az 1900-as évek elején. A Rebbe arra biztatta a nőket, hogy ők is vegyenek részt a zsidóság fényének terjesztésében, tanítsanak meg másokat a szombati gyertyagyújtás micvájára, az ünnepekre, ültessék el más, a zsidóságtól távolabb került nők lelkében Isten szeretetét.

Ki volt a rebbe édesanyja?

Tisré hónap hatodikára (idén szeptember 24.) esett a rebbe édesanyja, Cháná rebecen jórcájtja, halálozási évfordulója. Ez alkalomból az ő önfeláldozással, mások iránt való tevékenykedéssel töltött életét mutatjuk most be röviden. Cháná rebecen 1880-ban született az ukrajnai Nyikolájevben, a közkedvelt városi rabbi, Meir Slomó  és felesége, Ráchel Janovszki gyermekeként. Már egészen fiatalon részt vett a helyi … Olvass tovább

Mindemellett a Rebbe nem gondolta azt, hogy a nőknek fel kellene áldozniuk magukat az anyaság oltárán és pusztán a gyereknevelésben és a családban kellene meglelniük az életcéljukat.

Éppen ellenkezőleg, a Rebbe arra biztatta a nőket, hogy használják ki a tehetségüket, a kreativitásukat, a lehetőségeiket, hiszen ezek hozzásegítik őket a Tóra fényének terjesztéséhez.

A Rebbe nézőpontjából a nők nem a konyhában tevékenykedő cselédek, hanem a világra vonatkozó isteni terv legfontosabb beteljesítői, akik különleges adottságaiknál és érzékenységüknél fogva képesek más nőkre és általuk az ő családjaikra is hatást gyakorolni, közelebb hozni őket a Tórához, Istenhez, a micvákhoz és ezáltal elhozni a végső megváltást.

Nyitókép: Chabad.org