Már a poseni rabbisága idején történt, hogy ráv Akiva Eger előtt megjelent egy férfi és a közelgő peszách kapcsán vallásjogi kérdést tett fel. A meghökkentőnek tűnő kérdés így hangzott:
„Szabad-e a széderesti négy pohár bor ivásának kötelezettségét tejjel teljesíteni?”
A tekintélyes rabbi, mint minden esetben, ezt a kérdést is komolyan vette, s körültekintően kikérdezte a férfit, így kitért arra is, hogy talán beteg-e, hogy tejjel akarná teljesíteni a micvát. Mire a kérdező nemmel felelt, hála az Örökkévalónak egészséges, azonban a peszáchi bor igen drága, s oly mostoha anyagi helyzetében, hogy nem tudna venni…
A rabbinak ennyi éppen elég volt, s az almáriumból 20 pengőt számolt le, majd adott át a bor megvételére. A férfi először nem akarta elvenni az adományt, de a Akiva rabbi határozottan kijelentette, hogy kötelessége neki elfogadni a pénzt, kölcsönbe, amit majd megad, ha az anyagi helyzete rendeződik.
Így aztán beleegyezett a megszorult ember, majd távozott. Amikor zárult az ajtó, a rabbi hűséges segítője csodálkozásának adott hangot, hogy miért adott a férfinek 20 pengőt, mikor a borra elegendő lett volna 2 pengő is. A rabbi erre ezt felelte:
„Nem értetted meg az ő kérdését! Ha ez az ember a poharát tejjel akarta megtölteni, akkor biztosan nincs az asztalánál hal és hús sem, különben hogyan jutott volna eszébe tejre gondolni? Márpedig, ha így áll a helyzet, akkor ilyen viszonyok között a 20 pengő sem sok!”
„Epizódok egy gaon életéből”, Zsidó Ujság, 1928. 4. évf. 13. old. 25. old. alapján.