A MESSIÁS ÜNNEPI LAKOMÁJA

A MESSIÁS ÜNNEPI LAKOMÁJA

    Peszách utolsó napján minchá után a chászidok  „Messiás-i ünnepi étkezést” tartanak. Ez a hagyomány a Báál Sém Tovtól származik. Azt szokta mondani, hogy ezen a napon tündöklik fel a Messiás fénye. Ez már az aznapi Háfátárában is fellelhető, hiszen végig a Messiásról szól (Jesájá 10:32–12:6.).

    Lubavicsi chászidok ilyenkor is négy pohár bort isznak a Széder négy poharával párhuzamosan.

    Miért pont a Peszách-ünnep utolsó napján van ez? A lubavicsi rebbe erről a következőt magyarázza:

    1. Tudjuk, hogy a megváltás fogalma csak az Egyiptomból való kivonulás óta létezik, mivel ekkor nyílt meg az eljövendő megváltás csatornája. Mivel az isteni energia földre áramlása mindenegyes Peszách-ünnepen újra és újra felerősödik – ugyanúgy, mint történt ez a Kivonuláskor –, ahogy a Talmud mondja „Niszán hónapban volt [az első] megváltás, és Niszán hónapban lesz a [Messiási] megváltás” (Ros Hásáná 11a.). Nyilvánvaló, hogy minden egyes Peszách-ünnepen a Messiás ragyogása, kisugárzása is újra és újra felfénylik. És mivel az isteni energia az áramlás végpontjánál a legintenzívebb, ezért a Messiás fénye is a Peszách-ünnep legutolsó napján, a nap vége felé ragyog a legfényesebben.

    2. A bekövetkező megváltást előrevetítő reveláció azért esik a Peszách-ünnep utolsó napjára, mert ez olyan nap – Jom Tov Séni sel Gálujot –, melyet csak a diaszpórában csatolnak a zarándok ünnepekhez. E napok lényege, hogy a diaszpórában és a szétszóratásban, a zsidó nép lehetőséget kap arra, hogy egy közönséges hétköznapot ünnepé, szent nappá változtasson. A Peszách-ünnep esetében ez azt jelenti, hogy ezt a napot a szabadság és a megváltás ünnepévé alakítjuk. A megváltás lényege pedig éppen az átalakítás folyamatában rejlik – a száműzetés megváltoztatása megváltássá, hogy ezáltal a teremtés legalsóbb szintjén is felfedhessük az Örökkévalót.