A Beháálotchá szakasz prófétai szakasza ismerősen csenghet annak, aki követi a háftárák sorát, hiszen ugyanezt olvassák fel hanuka szombatján. A prófétai szakasz ugyanis a Szentélyben álló arany menóráról szól.
A hetiszakasz felütésében arról olvashatunk, hogyan gyújtották meg a Szentélyben nap mint nap az arany menóra lángjait:
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Áronhoz és mondd neki: Midőn fölteszed a mécseket, a lámpa előrésze felé világítson a hét mécs. És Áron így cselekedett, a lámpa előrésze felé tette föl annak mécseit, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. Ez pedig a lámpa munkája: Vert arany a szára, mint a virágja, vert munka az; azok a minta szerint, melyet mutatott az Örökkévaló Mózesnek, aszerint csinálta a lámpát. (4Mózes 8:1-4)
Bár a Beháálotchá szakasz e rövid felütés után számos más témáról jóval részletesebben ír, mégis ehhez a gondolatkörhöz csatlakozik a prófétai szakasz tematikája. A látomást, melyről ebből a szakaszból értesülünk, nem sokkal a második jeruzsálemi Szentély felépülése előtt látta a próféta. Ennek megfelelően így indul ez a részlet:
Ujjongj és örülj, Cion leánya, mert íme én megyek, hogy lakozzam közepetted, úgymond az Örökkévaló.
70 év várakozás után ismét felépül a jeruzsálemi Szentély, lehetővé válik az istenszolgálat, többek között ismét lehetőség nyílik arra, hogy a menóra lángjait minden nap fellobbantsák.
Ezt követi Jehosua, az újjáépítést követő első főpap leírása. A látomásban a főpap piszkos ruhákba öltözve áll az Égi Bíróság előtt. Isten megparancsolja, hogy a száműzetés során bűnöktől bepiszkolódott ruha helyett tiszta öltözéket adjanak a főpapra. Mint számos más helyen, itt is elhangzik az isteni ígéret: ha az Örökkévaló útjain járunk, elküldi hozzánk a „sarjat”, vagyis a messiást, Dávid király leszármazottját.
Ezt követi a prófétai szakaszt a hetiszakaszhoz kötő látomás, a próféta ötödik látomása, mely az olajfákról és a menóráról szól:
S visszajött az angyal, ki velem beszélt és felébresztett engem mint valakit, ki álmából fölébresztetik. És szólt hozzám: Mit látsz? Mondtam: Láttam, és íme egy lámpás, egészen aranyból, csészéjepedig a tetején és a hét mécsese rajta, hét meg hét öntőcső a tetején levő mécsesek számára. És két olajfa mellette, egy a csésze jobbjáról és egy a baljáról. (Zechárjá 5:1-3)
Az angyal ezután Istennek Zerubávelhez intézett szavait idézi: „Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel”. Ez az ígéret nemcsak Zechárjának, Zerubávelnek, vagy a második Szentély felépülését közvetlenül megelőző nemzedéknek szólt. Számunkra is fontos üzenetet hordoz: bármilyen hosszú legyen is a gálut, a szétszóratás, fel fog épülni a harmadik, örökké álló Szentély. De ki is volt Zerubável?
Zerubável a zsidó nép egyik vezetője és tanítója volt Zechárjá próféta korában, aki nagyon tevékenyen vett részt a Szentély újjáépítésében. Vannak, akik a lerombolt jeruzsálemi városfalak újjáépítését elrendelő és a mindennapi élet újraindítását ösztönző Nechemjá prófétával azonosítják. A két név két szerepkört jelez: Bávelből, Babilóniából indult (Zerubável) és az volt a feladata, hogy megnyugvást (nichum – Nechemjá) hozzon a népének. Bár voltak akkor is, akik megpróbálták megakadályozni az építkezést, Isten csodát tett, és a nagy hegy síksággá változott Zerubável előtt, és ugyanez történik majd a harmadik Szentély építésekor: a leküzdhetetlennek tűnő akadályok eltűnnek, megszűnnek, semmivé lesznek Isten akarata előtt.
Zerubável más prófétai könyvben is felbukkan, Chágáj könyvének első mondatában Jehuda törzsének vezetőjeként szerepel, akinek az a feladata, hogy hazavezesse a zsidókat a babilóniai száműzetés után a Szentföldre:
Darjáves [Daeriosz] király második évében, a hatodik hónapban, a hónapnak első napján, lett az Örökkévaló igéje Chágáj próféta által Zerubávelhez, Sealtiél fiához, Jehuda helytartójához, meg Jehosuához, Jehocádák fiához, a főpaphoz…
Zerubável negyvenezer zsidót vezetett vissza az Ígéret Földjére, ahol megkezdték a Szentély felépítését. Mivel az erre korábban engedélyt adó Kürosz király halála után visszavonták a beleegyezését, kénytelenek voltak félbehagyni a munkálatokat, és csak később, Dareiosz király uralkodása alatt folytathatták az építkezést és készülhetett el a Szentély. A midrás (Ávot derabbiNátán) szerint Zerubável különlegesen szent és nagyra hivatott ember volt, mivel körülmetélten jött a világra.
A Talmud (Szanhedrin 38a) szerint maga a Zerubável név is tanítást hordoz a számunkra, mivel azt jelenti: Bávelben(Babilóniában) fogant. Azt tanulhatjuk ebből, hogy az Örökkévaló még a száműzetés legsötétebb és leginkább kilátástalannak tűnő pillanataiban sem feledkezik meg rólunk, hiszen akkor is az eljövendő megváltás előkészítésén fáradozott.
Hetiszakasz: Beháálotchá
Háftárá: Zechárjá (Zakariás) 2:14-4:7
zsido.com