A lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi minden ünnep előtt levélben köszöntötte a zsidóságot, melyben a közelgő szent napok egy-egy aspektusára hívta fel a figyelmet.
Isten segítségével
5721. niszán 21. [1961. március 28.]
Minden testvérünk számára, Isten áldja mindnyájukat!
Kivonulás: a határtalan bizalom
Az egyiptomi kivonulás egyik alapvető jellegzetessége az isteni gondviselésbe vetett határtalan bizalom és hit, mely kiemelkedő szerepet játszik ebben a történelmi eseményben.
Az egész nép – férfiak, nők és gyermekek, több millió ember hagyta ott örömmel a húsosfazekakban és egyéb javakban bővelkedő, virágzó és gazdag országot, hogy egy hosszú és veszedelmes vándorlásba fogjanak, melynek során teljes mértékben a velük Mózesen keresztül kommunikáló Örökkévalóba vetették bizalmukat.
Ráadásul nem a kitaposott, rövid utat követték (a filiszteusok földjén keresztül), amely, bár magában hordozta a háború lehetőségét, mégis logikusabb választás lett volna, mint átkelni a hatalmas és kietlen sivatagon. A háborút ugyanis győzelemre lehet vinni, s még vereség esetén is lehetőség nyílhat a menekülésre, nem úgy a szörnyű sivatagban, mely nem kínál sem vizet, sem élelmet, sem más természeti erőforrást. Ezzel együtt a zsidók mégis vállalták az irracionális útvonal követését, pusztán az Isten szavait közvetítő Mózesre hagyatkozva.
Még inkább megdöbbentő mindez, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a kivonulás előtt 210 évet töltöttek egy rendkívül fejlett mezőgazdasággal bíró országban, ahol megvetették a nomád életformát. A zsíros termőföld nem függött az esőtől és az időjárás szeszélyeitől, hiszen a Nílus vize öntözte megbízhatóan, tehát egy természeti javakban bővelkedő, stabil és magabiztos birodalmat hagytak maguk mögött.
Az Istenbe vetett bizalom a lényeg
Az egyiptomi kivonulástól napjainkig az Istenbe vetett teljes bizalmat és szilárd hitet jelképező jeciát Micrájim az, melynek vezetnie és irányítania kell bennünket, úgy az egész népet, mint minden egyes zsidót személyesen, legyenek bárhol és bármikor. Ez az élmény és tapasztalat az, melynek be kell világítania az isteni törvények által meghatározott mindennapi cselekedeteinket, függetlenül az emberi létezés és a természet törvényei által meghatározott valóságtól.
Az Istenbe vetett hit a materialista világnézettel szembeni egyetlen érv
A nem-zsidó világ, sőt a zsidó világ tradícióktól eltávolodott része kihívás elé állítja a vallását gyakorló zsidót: „Te, akárcsak mi, materialista világban élsz, versengő társadalomban, ahol mindenki az anyagi boldogulásáért küzd. Miként vagy képes függetleníteni magad a javak (a pénz, a másságtól való félelem stb.) hajhászása jelentette bálványimádástól? Hogyan vagy képes betartani a 613 parancsolatot, melyek az életedre nehezednek, és folyamatosan rontják a versenyképességedet?”
A válasz nem más, mint az egyiptomi kivonulás.
Amikor az egyiptomi kivonuláskor a zsidók hallgattak az isteni hívásra, figyelmen kívül hagyták az úgynevezett racionális érveket és szakítottak bűnös múltjukkal, akkor kiderült, hogy éppen ezek a cselekedetek azok, melyek a valódi boldogsághoz vezető útra viszik őket, s nemcsak spirituális értelemben (átvették a Tórát és Isten kiválasztott és szent népévé váltak), hanem materiális vonatkozásban is (beléptek a tejjel-mézzel folyó Ígéret Földjére).
Ez napjainkban sincs másképpen. Az isteni törvények, melyeket az élet Tórájának neveznek, valamint a zsidók életét és mindennapjait meghatározó parancsolatok segítségével és függetlenül a múltban történtektől, egy zsidó képes összekapcsolódni Teremtőjével, a Világ Urával, és ezzel felszabadítani magát „természetes” korlátai alól. Így érheti el a valódi boldogságot, fizikailag és szellemileg egyaránt.
„Ismerd meg Őt minden utadon” – a zsidók kötelessége, hogy tudatosan töltsék meg szentséggel mindennapi életük és tevékenységeik összes aspektusát. Mindeközben a vallásos zsidó gyakran szembesül a fent említett kihívásokkal és próbatételekkel. Éppen ezért kaptuk a következő parancsolatot: „Emlékezz szabadulásodra Egyiptomból életed minden napján”. Az egyiptomi kivonulásra emlékezve és azt átélve korlátlan erőt meríthetünk a mindennapokban megvalósítandó, valódi és értékes zsidó élethez, ahogyan azt áldott emlékű apósom is kihangsúlyozta: Peszách ünnepe nem csak a zsidók minden napját, hanem minden percét beragyogja.
Kóser és boldog Peszáchot kívánva,
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 128. szám – 2020. március 1.