Kétszáz évvel ezelőtt élt egy marokkói kisvárosban egy Jáákov nevű rabbi. Születését álom jövendölte meg szüleinek, és amikor világra jött, különleges fénnyel telt meg a család otthona. Róla szól az alábbi két történet.

Jáákov rabbi és Élijáhu szamara

Jáákov rabbi gyerekkorában történt, hogy súlyos éhínség volt Marokkóban. Hiába volt valakinek pénze, hogy élelmiszert vásároljon, hónapokon át semmi nem volt a piacon, amit megvehettek volna. A gyermek Jáákov azonban a fejébe vette, hogy ő szerez élelmet a családjának, és kérlelni kezdte anyját, hogy engedje el őt a piacra, hátha sikerül valamit vásárolnia. Bár az anya biztos volt benne, hogy fia csalódni fog, hiszen ő jól tudta, hogy egy falat nem sok, annyi ennivalót sem lehet a piacon kapni, mégis beleegyezett, és a fiú útnak indult.

egyszer csak egy embert pillantott meg, aki szamárháton közeledett feléje. Az állat oldalán hatalmas, gabonával megrakott zsákok lóg­tak. Hamarosan találkoztak, és a fiú legnagyobb meglepetésére az ismeretlen felajánlotta, hogy eladja neki az összes búzát, amit a szamarán vitt. A fiú persze gondolkodás nélkül beleegyezett. Együtt mentek vissza szülei házához, hogy tető alá hozzák az üzletet. A gyermek bevezette az idegent az udvarba, majd elment, hogy megkeresse anyját. Mire visszatértek, a férfi eltűnt, csak a szamár maradt ott a rengeteg gabonával. Akárhogy keresték a következő napokban, sehogy sem akadtak a nyomára, senki sem ismerte, és a gyermeken kívül senki sem találkozott vele. Ebből aztán megértették, hogy nem más járt náluk, mint Élijáhu (Illés) próféta, aki mindig ott segít a zsidóknak, ahol a legnagyobb szükség van rá.

A csodálatos gyógyulás

Tudni kell, hogy Jáákov rabbit nemcsak bölcsességéért és hatalmas tóratudásáért tisztelték és szerették, hanem azért is, mert csodákat tudott tenni. Áldásai nyomán gyermekek születtek és betegek gyógyultak meg súlyos betegségükből.

Élt a marokkói Paranda városában egy mindig szomorú és mindig dühös asszony a 16 éves fiával, aki betegsége miatt egyáltalán nem tudott járni. Az asszony annyira megkeseredett, hogy azért imádkozott, hogy saját gyermeke távozzon el az élők sorából. Egy napon Jáákov rabbi ebben a városban járt, a zsidók pedig összegyűltek körülötte, dallal és tánccal köszöntötték a nagy embert. A helyi uralkodónak azonban ez egyáltalán nem tetszett. Irigykedett a rabbira, amiért ilyen tiszteletben részesítették, és bosszúból azonnal megparancsolta, hogy szolgálói a zsidóktól nagy összeget szedjenek be, másként kiűzi őket a városból.

A helyi zsidók azonban ezen akkor nem sokat aggódtak, hanem sorban a rabbi elé járultak, hogy áldást vagy tanácsot kapjanak. A megkeseredett asszony is odament, és arra kérte a rabbit, hogy imádkozzon fia haláláért. A rabbi ilyesmiről természetesen hallani sem akart, ehelyett azt mondta az asszonynak, hogy a fiú teljes gyógyulásáért fog imádkozni. Elrendelte, hogy mosdassák meg, öltöztessék őt tiszta ruhába és úgy vigyék el hozzá.

Másnap meg is jelent az anya a szépen felöltöztetett fiával, és a rabbi azt mondta, hogy tegyék a fiút egy napfényes helyre a tolókocsijával. Amikor ez megtörtént, így szólt: „Állj fel és gyere ide hozzám!” A fiú – mindenki megrökönyödésére – nagy nehezen felállt, és akadozva, botladozva teljesítette a felszólítást. A rabbi ekkor visszaküldte őt a kocsijához. Ezt még kétszer megismételte, a fiú háromszor állt fel, ment el a székétől a rabbihoz és utána vissza. A harmadik alkalom után Jáákov rabbi közölte, hogy a fiú egészséges, és elmehet, többé nincs szüksége tolószékre. A közösség felpezsdült a hír hallatán, hiszen nyílt csoda történt! Szájról szájra adták tovább a fiú csodás gyógyulásának történetét, és még aznap tudomást szerzett róla az egész város zsidó lakossága.

A fiú anyja ékszerekkel kereskedett, ezért a helyi uralkodóval is kapcsolatban állt, aki szeretett ékszereket vásárolni az egyenes és nyíltszívű asszonytól. Amikor néhány nappal később az uralkodó magához hívatta az asszonyt, meglepetésére egy fiatalemberrel érkezett, akit addig sohasem látott. „Ki ez a fiú?” – kérdezte az uralkodó, a nő pedig elmesélte, hogyan gyógyította meg mozgásképtelen fiát a rabbi, aki nemrégiben a városukban járt. Az uralkodó tudta, milyen szomorú volt mindig is az asszony, és most, amikor örömtől csillogó arcát látta, megértette, hogy csoda történt vele, és azt is megtudta, hogy éppen az a rabbi tette ezt a csodát, aki miatt adót vetett ki zsidó alattvalóira. Annyira meghatotta a történet, hogy kihirdette, a zsidóknak nem kell a hatalmas összeget befizetniük a kincstárba, és meghívta a rabbit, hogy személyesen győződhessen meg csodatevő képességeiről.

Jáákov rabbi el is ment, ám amikor a többi meghívott vendégnek ecsetelte az uralkodó a hatalmas csodát, amit a rabbi tett, felállt, és így szólt: „Való igaz, hogy a fiú beteg volt és meggyógyult. A csodát azonban nem én tettem, hanem az Örökkévaló. Véletlenül éppen rajtam keresztül tett az Isten csodát”.

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 138. szám – 2021. január 3.