Ünnepi sorozatunk az Arutz7 oldal összeállítása alapján mutatja be a chanukai történet helyszíneit és kevésbé ismert részleteit. Dr. Chági Ben-Árci, elismert izraeli történész kalauzolja az olvasókat a szabadságharcosok nyomában, Modiintól a Templomhegyig, a Szentély megtisztításáig és Izrael függetlenségének visszaállításáig.
Miután a zsidó felkelők a Bét Él környéki hegyi barlangokban összegyűltek és sereggé fejlődtek, megvívták első csatájukat az elnyomó görög sereggel. Az összecsapás helyszíne egy közeli völgy, mai nevén Vádi Chárámia volt, mely a modern kori Ofra és Siló települések között helyezkedik el, Benjámin megyében. A helyszín megválasztása tudatos volt: a görögök a somroni Sechem városban állomásozó helyőrséget küldték a lázadók ellen, Apollóniusz parancsnok vezetésével. Ahhoz, hogy Bét Élbe érjenek, át kellett haladniuk a már említett, szűk völgyön. A völgy két oldalán lévő hegyoldalakon bújtak meg Jehuda Mákábi katonái, s meglepetésszerűen rontottak a menetelő görögökre. A meglepett ellenség fegyvereit hátrahagyva menekült. Jehuda magához vette Apollóniusz kardját, és azzal küzdötte végig a felszabadító háborút, hasonlóan Dávid királyhoz, aki az általa leterített Góliát kardját használta későbbi csatáiban. A győzelem híre gyorsan elterjedt a zsidók között, és rengetegen csatlakoztak a felkelő sereghez.
A megalázó vereség hatására IV. Antióchusz király rádöbbent, hogy sokkal komolyabb ellenféllel van dolga, mint azt korábban hitte, és Szíriából rendelt magához újabb erőket a lázadás elfojtására. Az erősítést a neves görög hadvezér, Szeron vezette, aki nyugati irányból, Jafóból indult Bét Él hegyei felé. A zsidó felkelők nem várták meg, míg az ellenség megközelíti táborukat, hanem a parti síkságot váltó első hegylánc tetején, a mai Bét Choron település közelében megbújva várták a szír egységek közeledését. Amikor a zsidók a korábban szétszórt helyőrség után a sokkal nagyobb számú és jobban felszerelt hadoszlopot megpillantották, nagyon megrémültek. A Makabeusok Könyve tanúsága szerint Jehuda Mákábi e szavakkal öntött beléjük lelket: „Jehuda akkor összegyűjtötte embereit, hogy lelkesítő szavaival megerősítse őket. Így szólt hozzájuk: Semmi nem állhat Isten útjába, amikor megsegít minket! Nem számít, hogy kevesen, vagy sokan vagyunk. Nem a katonák nagy száma, vagy fegyvereik ereje hoz győzelmet a háborúban, hanem a bátor szellem, mely igaz hitből táplálkozik!”
A hadvezér szavaira erőre kaptak a csüggedt katonák, és teljes elszántsággal rontottak le a hegyoldalról a meglepett ellenségre. A szír haderő megfutamodott, s a feljegyzések szerint a katonák egészen a tengerig futottak.
