A MÁ NISTÁNÁ KÍNAIUL

A MÁ NISTÁNÁ KÍNAIUL

    A középkori szefárd zsidóság egyik legnagyszerűbb gazdasági teljesítménye az volt, hogy kiépítette a Kínába vezető kereskedelmi utakat, hogy segítse a kínai selyemkereskedelmet. Ezek a kereskedelmi utak több száz éven keresztül léteztek; az út mentén fekvő városokban és magában Kínában is zsidó közösségek alakultak. A XII. században már teljesen kiépültek a zsidók kínai kapcsolatai. Amikor a XIII. században Marco Polo elérte Kínát, virágzó zsidó közösségeket talált. Tudelai Benjámin, a híres zsidó utazó pedig beszámolt a kínai zsidókkal való találkozásairól.

    Az első zsinagóga 1163 előtt épült fel a „zsidó Kína” központjaként működő Kaifengben. 1642-ig számtalan hiteles történelmi forrás említi a kaifengi zsidókat. Ebben az évben azonban a közösség a kínai belháborúk során nagy veszteségeket szenvedett. Egy 1663-ban emelt kősztélé beszámol két fiatal zsidó, Kao Hszien és Li Cseng-csun hőstettéről, akik tíz tóra-tekercset mentettek ki abból az árvízből, amely elpusztította a zsinagógát. A kaifengi közösségnek tizenhárom kínaiul írt tóra-tekercse volt és ezeket sikerült egészen az új korig megőrizni.

    A tekercsek többsége túlélte a századok viszontagságait. Sajnálatos módon, többségük azoknak az angol misszionáriusoknak a kezébe került, akik a XIX. század közepén jutottak el a kaifengi közösséghez. Ezek a keresztények csalárd módon meggyőzték a jámbor zsidókat arról, hogy voltaképp ők is zsidók, és ezért nyugodtan rájuk bízhatják a tóra-tekercseket. E tekercsek közül kettő végül is kalandos úton-módon New-Yorkba került: az egyik jelenleg a Zsidó Teológiai Szeminárium, a másik az Amerikai Biblia Társaság tulajdonában van.

A kínai tóra-tekercsek sajátosságai

    A kaifengi közösség héber nyelvű irodalma fontos történelmi tényeket tartalmaz. Néhány évvel ezelőtt szereztem meg egy kéziratot, melyet a IX. században keletkezett Bagdadban, s főleg Ráv Natrunai Gáon műveit tartalmazza. A kézirat tekintélyes részét a peszáchi széder szövege alkotja. Natrunai Gáon haggadájában egy olyan kidus is szerepel, amely a kínai kidusra emlékeztet. Ez arra utal, hogy bagdadi zsidó kereskedők megfordultak Kínában, és ott bagdadi szokásokat vezettek be. Ez a mozzanat új megvilágításba helyezi magának a kínai közösségnek és e közösség szokásainak eredetét.

    A tóra-tekercsek szövege meglepően sok rokon vonást mutat a „szabványos” tóra-tekercsekével. A kínai héber betűk sajátos formát mutatnak, a szöveg maga pedig a maszorát és a maszorétikus szövegeket követi. A Teremtés könyvének első betűjét nagyobb betűvel írták le, míg a Leviticus könyvében szereplő első szó utolsó betűjét – egy álefot – kisebbel. Egy jezsuita pap, aki 1772-ben Szimchát Tóra idején járt Kaifengben arról számolt be, hogy a zsidók az ünnepet egy különleges tóra-tekercs felolvasásával ünnepelték, melyet ők Mózes tekercsének neveztek.

    Az Exodus könyve, melyet rabbi Pinchasz, a közösség szellemi vezetője 1700 körül Kaifengben írt, nem csak a maszoretikus szöveget tartalmazza, de táámé hámikrákat is, a hagyományos zsidó jelzéseknek megfelelő zenei jelzéseket. A kínai tóra-tekercseket megvizsgáló tudósok elismeréssel szóltak arról, hogy a „közösség megőrizte a szent szövegek tisztaságát”.

    A kaifengi hágádá a Széder során feltett négy kérdés közül hármat tartalmaz. Az ebben és más kínai héber szövegekben felbukkanó megnyújtott lámed betű tökéletesen megfelel a Tibériásból származó X. századi héber nyelvű Biblia-kéziratok írásmódjának. Tibériásban működtek az ún. maszoreták, akik kodifikálták a bibliai szövegek központozását.

    Sajnálatos módon a kínai zsidó közösségnek csupán halvány nyomai maradtak fenn.

A zsidó történelem időtlensége

    Kínai hitsorsosaink vallási szokásai és több évszázadon átívelő történelme jól érzékelteti a zsidóság folyamatos történelmi jelenlétét, s egyben arra is jó példa, hogy a judaizmus a világ legtávolabbi zugaiba is eljutott. A Hilchot Meláchim utolsó fejezetében a Rámbám leírja, hogy a Messiás zsidó eszméje miképpen terjed a világ legtávolabbi szigetein, és ez is a Messiás korának közeledtét jelzi. Maimonidész ezt mintegy 800 évvel ezelőtt vetette papírra. Testvére gazdag kereskedő és hajótulajdonos volt, aki a Távol-Kelettel, s feltehetően Kínával is kereskedett. A kortárs szemtanúk beszámolói győzhették meg a Rámbámot arról, hogy a Misne Torában kodifikálja a Messiás eljövetelére vonatkozó törvényeket.

    A tekintélyes Natrunai Gáon már jóval Rámbám kora előtt kapcsolatba került a Kínában megtelepedett zsidókkal. Éppen ezért büszkék lehetünk arra, hogy mi is részesei lehetünk annak az évezredeken átívelő történelmi folyamnak, amely a Messiás kora felé halad. Hálával tartozunk kínai hittestvéreink állhatatosságáért, akik oly sokat áldoztak zsidóságuk megtartásáért, a XVIII. és XIX. századi keresztény hittérítők csalárdsága ellenére is. Illő tehát, hogy fenntartsuk emléküket, különösen a Peszách-ünnep idején, melyet ők is gondosan megtartottak a távoli Kaifengben.