Onkelosz Hadrianus császár unokaöccse volt. Okos, csi­nos és jólnevelt fiatalemberként ígéretes jövő állt előt­te a hatalmas Római Birodalomban. Onkelosz azon­ban másfelé tartott: megismerkedett néhány kivá­ló zsidó családdal, és rajtuk keresztül megszerette a zsi­dó­ságot is.

Ám Onkelosz a legnemesebb római család sar­jaként, nem válhatott egyszerűen csak zsidóvá – a zsi­dókat akkoriban lenézték, megvetették; a Római Bi­rodalom császárának unokaöccse nem lehetett zsi­dó! Nagyszerű tervet eszelt hát ki: meglátogatta nagy­bátyját, és megemlítette neki, hogy az utóbbi idő­ben egyre jobban érdeklődik a kereskedelem iránt. Hadria­nus, aki nagyon szerette unokaöccsét, igencsak örült en­nek. Azt tanácsolta Onkelosznak, hogy keressen egy jól eladható árut, amit még nem fedeztek fel a vásárlók. „Ez az áru hozhatja a legtöbb hasznot” – mondta a nagyhatalmú uralkodó. Onkelosz pontosan ezt akarta hallani! Ettől fogva szabadon utazgathatott és találkozhatott kereskedőkkel – akik közül nagyon sokan zsidók voltak –, anélkül, hogy bárkiben is gyanú merült volna fel vele kapcsolatban. Hosszú utazásai során nem egyszer ellátogatott a Szentföldre is és ott Tórát tanult.

Onkelosz különlegesen éles eszű fiatalember volt, gyorsan megtanult héberül és elsajátította a zsidó jogot is. Amikor elérkezett az idő, titokban betért a zsidóságba.

Abban az időben Eliézer rabbi és Jehosua rabbi volt a zsidó nép szellemi vezetője. Onkelosz meglátogatta őket és könyörgött, hogy fogadják tanítványukká. A Bölcsek látták, milyen hatalmas változáson ment át a korábban gőgös ifjú: alázattal és tudásszomjjal telve fordult hozzájuk, akárcsak a többi tanítványuk. Végül befogadták őt és lelkesen tanították az újonnan zsidóvá lett fiút.

Telt-múlt az idő, Onkelosz nem halogathatta tovább a Rómába való visszatérést. Isten segítségében bízva búcsúzott el mestereitől és vágott neki az utazásnak. A birodalom fővárosába érve azonnal tiszteletét tette a császárnál, aki rögtön észrevette, micsoda változáson ment át a fiú: szerényebb, de bölcsebb Onkelosz állt előtte, mint korábban.

„Mi történt veled, drága unokaöcsém? Talán sikertelen voltál az utadon, vagy netán valaki kárt merészelt tenni benned?” – kérdezte Hadrianus. „Ki merne ártani annak, aki a világ leghatalmasabb emberének unokaöccse?” – felelte mosolyogva Onkelosz. „Miért látok hát ilyen alázatot a megjelenésedben, öcsém?” – kérdezte a császár.

Onkelosz őszintén válaszolt: „Kedves nagybátyám, nem tehetek mást, mint hogy elmondom az igazságot. A változást az okozza, hogy sok időt szántam a zsidó törvénykönyv, a Tóra tanulmányozására olyannyira, hogy végül magam is zsidóvá lettem.”

Az uralkodó elvörösödött mérgében, ahogy ezt meghallotta, hiszen zsidóként a fiú nem lehetett az örököse. Mielőtt azonban megbüntette volna, magyarázatot kért: „Igencsak elszomorítottál, öcsém, mert tönkretetted a veled kapcsolatos reményeimet és terveimet. Szeretném azonban tudni, mi vezetett egy ilyen jó eszű fiatalembert ilyen bolond cselekedetre.”

„Drága nagybátyám” – mondta a fiú. – „Nem más ösztönzött erre a lépésre, mint a tanács, melyet elutazásom előtt tőled kaptam.” – Hadrianus még dühösebb lett erre: „Hogyan is tanácsolhattam volna neked ekkora bolondságot?” – kérdezte felbőszülve.

„Emlékezz, mivel engedtél utamra. Azt mondtad, ke­ressem meg a legígéretesebb árut. Kiterjedt útjaimon azt találtam, hogy nincs lenézettebb és megvetettebb ma a zsidó népnél és vallásnál. Kétségen felül áll azonban, hogy a jövőben ez lesz a világ legértékesebb áruja.”

Hadrianus megértette unokaöccse mély elköteleződését, és – bármennyire nehezére esett is –, útjára engedte, nem avatkozott bele többet az életébe.