Egy friss tanulmány szerint a Holokauszt szörnyűségeit túlélők esetében kialakult hormonális rendellenességek az utódokban is tetten érhetőek.

Meglepő eredményekkel zárult egy nemrég végzett kutatás, melyben a New York-i Mount Sinai kórház munkatársai arra keresték a választ: vajon genetikailag is kimutatható hatást gyakoroltak-e a Holokauszt során átélt borzalmak az áldozatok  utódaira?

A tanulmány elkészítése során harminckét zsidó származású személyt vizsgáltak, akik egykor koncentrációs táborba kerültek vagy bujkáltak, kínzásokat éltek át, illetve azok szemtanúivá váltak a második világháború alatt. A kutatók huszonkét felnőtt korú utód génjeit is megvizsgálták, továbbá olyan zsidó családok leszármazottaival hasonlították össze őket, akik nem éltek Európában a náci éra idején.

A Mount Sinai kórház munkatársainak vizsgálati alapjául az „epigenetikus öröklődés” elmélete szolgált, mely szerint az egyéneket érő környezeti hatások (pl. dohányzás vagy súlyos lelki nyomás) a géneken keresztül a gyerekekre és az unokákra is befolyással lehetnek. A kutatás során olyan géneket állítottak fókuszpontba, melyek kifejezetten a stresszhormonok szabályozásáért felelnek. Végül úgy látták, hogy a vizsgált géneknek ugyanazon pontján vannak jelen epigenetikus jelek a túlélők és gyermekeik esetében is – míg más, a második világháború idején nem európai területeken élő zsidó családoknál nem tapasztaltak hasonló összefüggéseket.

genek

Az Ynetnews által közölt vizsgálat eredményei szerint a Holokausztot túlélők gyermekeinél háromszor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki poszttraumás stressz zavar, amennyiben traumatikus eseményeknek vannak kitéve, mint a demográfiailag hasonló, azonban nem Holokauszt-túlélőktől származó zsidók esetében. Továbbá a kutatók ugyanazokat a neuroendokrinális vagy hormonális rendellenességeket tapasztalták a Holokauszt-túlélők leszármazottainál, mint maguknál a túlélőknél, illetve más poszttraumás stressz zavar elszenvedőinél.

 „A gyerekekben tapasztalt génelváltozások csakis a szülők által átélt Holokausztnak tulajdoníthatóak” – állítja Dr. Rachel Yehuda (képünkön), a kutatás vezetője.

Arra a kérdésre, hogy miért kezdett a Holokauszt-túlélők helyzetével foglalkozni, Dr. Yehuda elmondta, hogy a kórházukban először a túlélők számára hoztak létre rendelőt, azonban egyre több telefonhívás érkezett hozzájuk az utódoktól is.

„Egész világosan kezdtük látni, hogy a leszármazottak beszámolnak arról, hogy a Holokauszt rájuk is hatást gyakorolt – különböző módokon, mégis összefüggő és kohéziós minta alapján” – számolt be az orvos.

„Beszéltek arról, hogy traumatikus érzésekkel figyelték a szüleiken megjelenő tüneti jelenségeket. És arról is beszéltek, hogy traumát okozott számukra néhány olyan teher, amit a Holokauszt helyezett rájuk. Például, hogy ők voltak azok, akik miatt a szüleik túléltek és most, miután ezek az emberek mind meghaltak, egy sor dolgot kellene teljesíteniük – az életük értelmét is elveszíthetik. Minden elválasztó körülmény nehézséget okoz számukra, mint például a válás és hasonló dolgok. És ezt a problémát alapvetően a szüleiktől való elválásra vezetik vissza” – mondta összefoglalóan Dr. Yehuda.

zsido.com

 

Képek forrása: ynetnews.com/ inuterofilm.com