1928 novemberében, kiszlév hónap 14-én (ebben az évben november 30.) történelmi esküvőre került sor. Ezen a napon kötött házasságot a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneerson második lánya, Chájá Muska unokatestvérével, Menachem Mendel Schneerson rabbival. A lengyelországi Varsóban kötött esküvő egy új korszak ígéretét hordozta magában a chábád hászidizmus számára – a hatodik rebbe vejéből 23 évvel később, 1951-ben a mozgalom hetedik Rebbéje lett.
A hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi, akkoriban már igen nagy hírnévnek örvendett: messze földön ismert volt hősies küzdelme a szovjet zsidóságért. Nem sokkal korábban, 1927 nyarán szabadult egy szovjet börtönből, ahova a Tóra és a zsidóság terjesztéséért zárták. A legfőbb vád az volt ellene, hogy olyan iskolát tartott fenn, ahol Tórát tanítottak a gyerekeknek, ez pedig ellenforradalmi tevékenységnek, és mint ilyen, főbenjáró bűnnek számított. A rebbét halálra ítélték, azonban az ítéletet nemzetközi nyomásra három évnyi száműzetésre módosították.
A vőlegény, Menachem Mendel Schneersohn rabbi abban az időben a Berlini Egyetem diákja volt, a menyasszony, Chájá Muská Schneersohn pedig szüleivel élt, átmeneti lettországi otthonukban, Rigában. Varsóra, mint helyszínre részben annak központi elhelyezkedése miatt esett a választás, ami fontos volt a nagyszámú meghívott miatt, részben pedig azért, mert a lengyel főváros nem volt szovjet uralom alatt.
A jeles eseményre többféle meghívó készült. Voltak olyan meghívottak, akiknek a megjelenésére valóban számítani lehetett, és olyanok is, akikről tudni lehetett, hogy lehetetlen lesz számukra a megjelenés. Ez utóbbiak másfajta meghívót kaptak, mely azoknak szólt, akik nem tudtak ténylegesen jelen lenni a házasságkötési ceremónián, ám arra kérték, hogy a távolból ünnepeljen velük. Egy ilyen meghívót, melyet a Rebbe Palesztinában élő öccsének küldtek, itt mutattunk be.
Az esküvőt megelőző napon hászidok százai érkeztek Litvániából, Oroszországból és egész Lengyelország területéről Varsóba. A nagy érdeklődésre számot tartó házasságkötés alkalmából akkora tömeg gyűlt össze a Tomchéj Tmimim jesiva épületében, ahol a szertartás zajlott, hogy sokan már csak az udvaron tudtak csatlakozni az ünneplőkhöz. A több ezer résztvevő között sok nagy rebbe és rabbi, valamint az európai zsidóság számos vezetője is részt vett. A megjelentek beszámolója szerint különleges szentséget lehetett érezni az egybegyűltek között, míg a rebbe beszédet tartott. Nem véletlenül. Az esküvői szertartás kezdetén ugyanis a hatodik rebbe így szólt a jelenlevőkhöz: „Hagyományaink szerint a menyasszony és a vőlegény felmenőinek a lelke is eljön, és részt vesz az esküvőn… Úgy hívom meg őket, hogy máámárt [hászid értekezést] tartok, mely tartalmazza szent életű és igaz őseink, az Álter Rebbe [a Chábád hászidizmus megalapítója], a lubavicsi DovBer rabbi, dédnagyapánk [a lubavicsi Menáchem Mendel rabbi, a Rebbe névadója], nagyapánk [a lubavicsi Smuel rabbi], valamint apám, a menyasszony nagyapja [Sálom Dovber rabbi] tanításait. Ahogyan bölcseink mondták: »Aki megismétel egy tanítást, annak el kell képzelnie, hogy az áll előtte, aki tanította azt«.”
A Rebbének és a rebecennek egy másik esküvői szertartása is volt ugyanazon az éjszakán. Egy olyan, amelyen ők maguk részt sem vettek. Az történt ugyanis, hogy a szovjet hatóságok, akik a Rebbe szüleit rendszeresen zaklatták dnyepropetrovszki otthonukban a zsidóság fenntartásáért végzett áldozatos munkájuk okán, nem adtak engedélyt a vőlegény szüleinek arra, hogy az esküvőre Varsóba utazzanak. Elsőszülött fiuk esküvőjétől azonban a vasfüggöny sem tudta teljes mértékben visszatartani őket. Több száz fő jelenlétében párhuzamos ünnepséget tartottak otthonukban – a jegyespár jelenléte nélkül. Az ünnepségre százával érkező zsidók kirobbanó vidámságukkal, örömteli táncukkal igyekeztek felvidítani a szülőket és a távoli esküvő hangulatát átélhetővé tenni a számukra.
A Rebbe számos alkalommal hangsúlyozta a házasság fontosságát. „A férj és a feleség egyetlen egységet képez, egyetlen lelken osztozik; Isten akaratából [ez a lélek] földi életének egy részét két külön testben tölti, és mindkét félnek külön-külön kell az életben kapott küldetését teljesítenie mindaddig, míg Isten nem egyesíti őket a házasságban.” – mondta a Rebbe. „Ez megmagyarázza azt a hatalmas örömöt, mely egy esküvőt kísér – olyan öröm ez, melyhez foghatót semmilyen más örömteli eseményen nem tapasztalhatunk. Két lélekfél, melyeket születésükkor elválasztottak és két külön otthonban neveltek, külön közösségben, talán még külön országban is, most egyesül annak az ereje által, aki ül, és összehozza a párokat. Mi lehet ennél nagyobb öröm?”
zsido.com