A HÁFTÁRÁ RÖVIDEN
 

Mecorá: Négy poklos szerencséje

Nagy a városban az éhínség, még az utcai szemetet is pénzért árulják. Négy kétségbeesett, poklosságban szenvedő éhező vakmerően az ellenség táborában akar élelmet keresni. Az éj leple alatt az arámiak sátraihoz osonnak, ahol óriási meglepetés éri őket. A tábor tele van minden jóval és kinccsel, de teljesen üres, nincsenek benne emberek. Az Örökkévaló ugyanis nagy zajt, lódobogást támasztott az éjben, az arámiak megrettentek, azt gondolták, Izrael királya szövetségbe lépett a hettitákkal és Egyiptom királyával, és a szövetségesek most nagy sereggel közelednek feléjük. Felriasztották a tábort és futottak, amerre láttak – kincset, fegyvert, lovakat hátrahagyva.

A négy éhező jól belakik, zsebüket is megtömik arannyal, ezüsttel, de az első percek mámora után már a városra gondolnak, ahol az emberek éheznek. Jelentik a látottakat a királynak, aki először cselre gyanakszik. Azt gondolja, elrejtőzött az ellenség, de aztán látja, hogy egészen a Jordánig eldobott ruhák, fegyverek jelzik a menekülést. Elisa a próféta korábban előre megjósolta az éhínség végét. Nem hittek neki, pedig még a piaci árakat is megjövendölte. Négy poklosnak, kitaszított embernek jutott a tisztség, hogy meghozza a megmenekülés hírét (2Királyok 7:3-20.).

D.G.

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 28. szám – 2014. július 28.