E heti tórai szakaszunkban, az Ékevben állnak többek között az alábbi mondatok: „Őrizd meg az Örökkévaló, a te Istened parancsait, hogy útjain járj és féljed őt. Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba, hol vízpatakok vannak, források és mélységek, melyek erednek a völgyben és a hegyen, oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és méz van; oly országba, a hol nem szűkiben eszel kenyeret, ahol nem szenvedsz hiányt semmiben oly országba, melynek kövei vas és hegyeiből rezet vágsz.” (5Mózes 8:6–9.)
Innen ismerjük meg Izrael földjének hét fajta növényét (sivát háminim), a búzát, az árpát, a szőlőt, a fügét, a gránátalmát, az olajbogyót és a datolyát, – utóbbira a tórai szöveg, mint mézre reflektál. Külön micva (bikkurim) – szám szerint a 472. – is kötődik ehhez, mégpedig egy parancsoló jellegű, hogy az első gyümölcsöket a jeruzsálemi Szentélyben kell feláldozni: „Földed zsengéjének elsejét vidd az Örökkévaló, a te Istened házába.” (2Mózes 23:19.) Bár sajnos nem áll a Templom, így ezt a micvát nem tudjuk gyakorolni, – az Örökkévaló küldje el a Messiást mihamarább! – mégis, a micva szellemisége bekötődött a diaszpórai hagyomány láncolatába, így például a szövege a peszáchi Hágádá szerves részét képezi, – a rituálékban gazdag széderestén tömören és lényegretörően számol be őseink Egyiptomból való kivonulásáról és az ehhez kapcsolódó, Örökkévaló iránt érzett háláról.
A Kabbala szerint mindegyik növény egy-egy isteni szférának felel meg:
a búza: Cheszed (Kegy),
az árpa: Gvurá (Erő),
a szőlő: Tiferet (Szépség),
a füge: Necách (öröklét),
a gránátalma: Hod (Fennköltség),
az olivabogyó: Jöszod (Alapok)
és a datolya a Málchut (Királyság).
Ha „az ember a mező fája” (5Mózes 20:19), a gyümölcs pedig a fa legmagasztosabb eredménye, akkor a hét gyümölcs mindezek koronája. Minden lélek tartalmazza a hét szférát, de az egyik mindenkinél hangsúlyosabb, mely az ember természetét megszabja és segíteni, hogy az Örökkévalóhoz közelebb kerülhessen.
Visszatérve a sivát háminim felsorolásához, fontos azok sorrendje, mely meghatározza az elfogyasztásuk rendjét is. Ha az idézetből kiemeljük a terményeket és a leírjuk őket sorrendben az „ország”, vagyis az „Erec” szó után, majd beszámozzuk azokat, akkor értelemszerűen a következőt kapjuk: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és a datolya. Azonban, mivel búzát és árpát nem fogyasztunk nyersen (csak például süteményként), így ezt a kettőt ki is vehetjük a felsorolásból, ha pedig ezt megtettük, akkor az első gondolatmenetünktől eltérően nem a szőlő lesz az első helyen, hanem a második „Erec” szó utáni olajbogyó kerül a felsorolás elejére. Ezért, ha egyszerre, egy tálon van tálalva izrael hét termése, akkor a következő sorrendben kell elfogyasztanunk azokat: először az olajbogyót, majd a datolyát, a szőlőt, a fügét végül pedig a gránátalmát.
„Izrael hét fajtájához” tartozó érdekes szokás a vallásos világban, hogy a családba beházasodni kívánó férfi Tóra-tudását úgy ellenőrzi a családfő, hogy a férfi elé tesz egy, a fenti termésekből összeállított gyümölcsöstálat és kivárja, hogy az milyen sorrendben csipeget a tálból. Egy rossz választás akár egy eljegyzés felbontását, vagyis meg nem kötését is eredményezheti.
Persze előfordulhat olyan is, hogy a házasulandó bóher más minhágot követ, például az egyik kabbalista metódust, mely a gyümölcsöket négy szintre osztja.
- szint: Asziá (cselekvés) – az olyan termések, mely külseje ehetetlen, hogy az ehető részhez jussunk, fel kell törnünk a héját. Ide tartoznak a különféle diók.
- szint: Jecirá (kialakítás) – az olyan gyümölcsök, melyek magja ehetetlen, például datolya, olivabogyó stb.
- szint: Berijá (teremtés) – azok a gyümölcsök, melyek teljesen fogyaszthatók, maggal együtt, például szőlő, füge vagy a bogyós termések.
- szint: Ácilut (a tiszta Isteniség eredete) – a legmagasabb szint, a legillatosabb gyümölccsel, az etroggal, melynek héjából kandírozott édességet is lehet készíteni. Az etrogot a Tórában díszes fa gyümölcsének (pri éc hádár) nevezik (3Mózes, 23:40.).
E szerint tehát a szőlő és füge magasabb szinten van, mint az olajbogyó és datolya, ráadásul az egy szinten lévő gyümölcsöknél a sorrend tetszőleges. Ha tehát a bemutatkozó bóher a kabbalista sorrend szerint fogyasztja Izrael hét fajtáját, a maga szokása szerint helyesen cselekszik, de a félreértések elkerülése végett érdemes magyarázatot fűzni a választásához.
Hogy teljes legyen a körkép, a „vizsgázó” választhatna akár egy almát is, ha éppen neki az a kedvence és a többi termést egyébként sem választaná csemegének. Hiszen az háláchá, hogy evéssel senkit sem szabad erőltetni, például ha valaki nem szereti a halat, mely hagyományosan a sábeszi étkezések egyik alapja, akkor neki nem kell halat fogyasztani, hogy az élvezet ne váljék szenvedéssé (Kicur Sulhán Áruch 72:7.).
Annyi mindenesetre biztos, hogy ha a fenti hét növény valamelyikét, vagy abból készült ételt fogyasztottunk, akkor speciális utóáldást mondunk. Így sütemény, bor, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya fogyasztása után az alábbi utóáldást mondjuk el a birkát hámázonban:
Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura…
Lisztből készült ételre: … a megélhetésért és az eledelért.
Borra: … a szőlőért és gyümölcséért.
Gyümölcsre: … a gyümölcsfáért és gyümölcséért.
Lisztből készült ételre és borra: … a megélhetésért, az eledelért, a szőlőért és gyümölcséért.