Lessük a híreket… 100 rakéta, 200, meg se lehet már számolni…kiégett busz, romba dőlt házak, sérültek, pusztulás: így foglalják össze a dél-izraeli eseményeket a hírek (már azok, amik említésre méltatják…).

Lessük a híreket, és próbáljuk elképzelni, milyenek lehetnek a számok mögötti életek. Csakhogy, amikor a terroristák okozta károkat számolják, mindig kézzelfogható veszteségekről beszélnek. Ennyi ház, annyi autó, ennyi sérült, annyi halott. Csakhogy a számok mögött emberek vannak. A becsapódott rakéták otthonokat pusztítanak el: elég a házi feladat, felrobban a vasalni való, megsemmisül a félbehagyott könyv. Amiről nincs szó, azok a láthatatlan értékek, a lelkek. Alig esik szó a traumatizáltan, állandó készültségben felnövő generációról, akik a múlt héten felvonulással próbálták felhívni magukra a figyelmet. Amit nem veszünk számításba, azok a lerombolt lakásokban elpusztult emlékek, amiket nem lehet pótolni. Ki tartja számon a produktív munka, előrevivő tanulás nélkül, a bunkerben eltöltött napokat, a pihenés nélkül elmúló éjszakákat?! Hány és hány minyen nem gyűlt össze, hány és hány ünnep maradt el, mert odakint a hangszórókból süvített a „cevá ádom”, a rakétaveszélyre figyelmeztető vörös kód?!

A veszteség nem mérhető csak számokban. Ugyanakkor sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a pusztulásból van út felfelé, hogy a terrorizmus gyűlölete ellen építkezéssel vehetjük fel a harcot. Ezelőtt tíz évvel iszonyatos támadás rázta meg az indiai Mumbai-t, vagy Bombay-t, egy összehangolt terrorakció, melyben egyszerre több helyszínen csaptak le a támadók. Ezek egyike volt a Holtzberg házaspár vezette Chábád ház, ahol brutálisan meggyilkolták az ott-tartózkodókat, köztük a várandós Rivka Holtzberget is. Akkor, abban a pillanatban úgy tűnt, a Holtzberg családnak és a mumbai-i Chábádnak vége. Ám az akkor nem egész hároméves Moshe Holtzberget indiai dadája kimenekítette az épületből. Hamarosan bár micva lesz, és a közösség felnőtt tagjaként folytathatja szülei munkáját. Rivki és Gavriel helyére új sliáchok álltak. Még nagyobb központot építettek, még több programot szerveznek. Gyermekek százai, programok tucatjai viselik nevüket.

Számtalan videó kering az interneten az óvóhelyekre szorult izraeliekről: egy felvételen két év körüli kislány bíztatja ötéves-forma bátyját: „Ne félj, Harrel, itt vagyok veled.” A gyűlölet megtorpanthat, de nem győzhet le, amíg itt vagyunk egymásnak.