Száz évvel ezelőtt, mintegy másfél évvel az 1922 tavaszi Dohány utcai merénylet után szenvedett ki az Erzsébetvárosi Demokrata Kör ellen elkövetett robbantás tizedik áldozata, Láng Gusztáv.
1922. április 3-án hétfőn este fél kilenc körül borzalmas detonáció rázta meg Erzsébetváros szívét. A bomba a Dohány utca 76. alatt található Erzsébetvárosi Demokrata Kör székházában robbant, ahol mintegy hatszáz ember estéjét fojtotta vérbe.
Aznap estére – mint a Demokrata Körben hétfőnként általában – társasvacsorát hirdettek, melyre a sok száz tag mellett dr. Rassay Károly ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő, dr. Rupert Rezső jogász, szintén képviselő, dr. Bárczy István Budapest volt főpolgármestere, korábbi igazságügyi miniszter, képviselő és Sándor Pál képviselő, a fővárosi zsidók egyik prominens alakja ígérkezett el.
A merénylők elsősorban ezt az illusztris társaságot célozták, s bár ők nem estek áldozatul, a robbantás nyolc ember halálát követelte. És a láthatatlan gyilkos kezek még hónapokkal, sőt, évekkel később is szedték áldozataikat: 1922 december elején, a merénylet kilencedik áldozata az 53 éves Riemer Ignác ékszerész, az Ékszer- és Drágakőkereskedők Körének tagja lett, kinek népszerű boltja a Király utca 59. szám alatt volt.
Az ominózus estén Riemer úr is jelen volt, ott megsüketült és egyéb komoly sérüléseket is szerzett, melyekbe végül egy szombati napon, kiszlév hónap 12-én belehalt.
A robbantás tizedik áldozata 1923 nyarán az 53 éves Láng Gusztáv, a budapesti iparosvilág egyik tiszteletreméltó alakja volt. Láng huszonnyolc évvel ezelőtt alapította meg a Magyar Ékszeráru Gyárat a Holló utca 7. szám alatt, ahol családjával maga is élt. Feleségét, három gyermekét (a legnagyobb fiú akkor fejezte be a Zeneművészeti Főiskolát, Kodály Zoltán mellett, a középső leány Heidelbergben tanult filozófiát, a legkisebb leánya pedig akkor érettségizett) és kiterjedt családját és baráti körét borította gyászba.
A robbantás után számos műtétet végeztek rajta, először a Fasor-szanatóriumban, majd a Grünwald-szanatóriumban ápolták majd’ egy éven keresztül, ahol végül egy fertőzésben hunyt el. Felépülését komolyan visszavetette, amikor fél évvel korábban elhunyt fivére, Láng Samu, aki szintén ott volt a gyilkos pokolgép estéjén, s bár ő fizikai sérülést nem szenvedett el, a trauma nyomán szívbetegsége támadt és infarktusban halt meg.
Láng Gusztáv temetésén dr. Lederer Sándor, a pesti izraelita hitközség elnöke az alábbiakban búcsúzott a tizedik Dohány utcai mártírtól:
„A bombamerénylet utolsó áldozatát kísérjük síri pihenőjéhez, s buzgó imánk száll a Mindenhatóhoz: legyen már elég a véres áldozatokból, térjen rend és békesség országunkban. Ezzel búcsúzunk tőled, Láng Gusztáv, a szomorú napok vértanúja, aki mindig derék, dolgos, szorgos fia voltál a magyar nemzetednek, buzgó, hívő tagja hitközségednek. Tisztes, becsületes életet éltél és íme, orgyilkos kezek által kellett meghalnod. Miért? Miért? Panaszos kérdésünkre még mindig függőben van a válasz, pedig mi nem bosszút, nem büntetést kértünk, csak igazságot. De van bíró Fönn a felhők mögött… És ott Te imádkozol vértanútársaiddal értünk és imádkoztok hazánkért, amely megbűnhődte már a múltat…”
Emlékükből fakadjon áldás!
|
Források:
„A dohányuccai bombamerénylet tizedik halottja”, Világ, 1923. 14. évf. 139. szám, 1. old. „A tizedik mártír”, Egyenlőség, 1923. 42. évf. 26. szám, 2. old. „Riemer Ignác is ott ült”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 49. szám, 5. old. |