Jitró házában sűrűn érkeztek a derék férfiak, hogy nőül kérjék egyik-másik leányát. Egy napon igazán előkelő ember, a város bírójának fia jött Jitróhoz, hogy feleségül kérje legidősebb leányát, Cipórát. Jitró egyszemélyben volt fejedelme és főpapja népének, hét lánya közül pedig egyik szebb mint a másik, de a legcsinosabb és legszellemesebb, a legidősebb, Cipóra volt.
Jitró barátsággal és türelemmel fogadta a kérők szakadatlan sorát, de a bíró fiának is csak azt felelte, mint a többinek:
„Ha a leányomnak megtetszel, én annak csak örülni fogok. Menj, beszélj vele.”
Bendág, a bíró fia, szép szál ifjú, rátermett, okos kérő volt. Cipóra, aki éppen egy virágágyást gyomlálgatott, mosolyogva fogadta a kertben, a fiú pedig rögtön a közepébe vágott:
„Cipóra, légy a feleségem! Olyan szép kertet építtetek neked, amilyen szépet még nem láttál a világon. Kényelmes életed lesz nálam, melyet még az egyiptomi királyné is megirigyelne. Megóvlak minden bajtól, csak légy az enyém!”
A leány szemérmesen végighallgatta, majd váratlanul egy botra mutatott, s arra kérte a fiút, hogy húzza ki a földből. Bendág egy szempillantás alatt odaugrott, rántott egyet a boton, de az meg sem mozdult. Két kézre fogta hát, s úgy próbálta meg kihúzni, de a bot még mindig nem engedett. Erőlködött, minden erejét bevetette, de a bot meg sem rándult. Erre Cipóra a következőt mondta:
„Látod Bendág, neked megvallom, én csak annak a felesége leszek, aki ez a botot innen kihúzza.”
S a fiú hiába ígért meg mindent, hiába fogta könyörgőre, Cipóra többet nem szólt hozzá. Bendág pedig csorbát szenvedett büszkeségében bosszút fogadott, összefogott a kikosarazott kérők sorával, s attól a naptól fogva megkeserítették Jitró leányainak életét. A kertet kőzáporral ostromolták, a juhaik vályúját megfúrták és elkergették a szomjazó állatokat a kúttól…
A Midrás meséli, hogy a teremtés hatodik napján az Örökkévaló még tíz különleges dolgot is alkotott, melyek egyike az a bot volt, amivel Mózes a kivonulás során kettészelte a tengert, majd később vizet fakasztott egy sziklából. A történet szerint ezt a botot az Örökkévaló még az első embernek adta az Éden kertben, majd Chánoch-hoz az első prófétához került, utána Noéhoz, majd a három ősapához, Ávrahámhoz, Jicchákhoz és Jákovhoz, utána Józsefhez, kinek halála után az egyiptomi király kobozta el.
Köztudott, hogy mielőtt a fáraó elhatározta, hogy a zsidókat rabszolgasorba dönti, összehívta három legközelebbi tanácsosát, Bilámot, Jóbot és Jitrót. Bilám, amiért a zsidók sanyargatását javasolta, háborúban kellett elpusztulnia, Jób hallgatott, miért nagy szenvedés lett az büntetése, Jitró pedig, aki a zsidók védelmére kelt a fáraó kegyvesztettje lett, menekülnie kellett, ám mielőtt eljött Egyiptomból, a kincstárból magával hozta a fentebb említett különleges botot, amit Midjánban, a kertjében a földbe szúrt.
Cipóra, aki a kertészkedés közben nap mint nap látta ezt a kivételes botot, egy éjjel álmot látott azzal. Azt álmodta, hogy jött egy ifjú, aki kihúzta a földből, s azt kard helyett használja. Az álmot másnap úgy fejtették meg, hogy jönni fog egy világhódító, ki hőstetteit ezzel a bottal fogja véghezvinni. Cipóra ekkortól kezdve folyamatosan várta ezt a férfit.
Ekkortájt történt, hogy Mózes már nem volt többé biztonságban Egyiptomban, ezért elmenekült onnét. Midjánba jött, ahol a kimerültségtől a kút mellé dőlt le pihenni, majd nagy lármára ébredt, akkor amikor a midjáni férfiak megint el akarták használni az összes vizet Jitró leányai és juhaik elől. Mózes ahogy felébredt, rögön védelmébe vette a leányokat és megitatta a juhaikat.
A lányok otthon beszámoltak apjuknak az idegen férfi jó modoráról, mire a pap az ismeretlen önzetlenért küldetett. A nagy hőségben a kert hűs lugasában terített Mózesnek, és kikérdezte kiféle, miféle ő. Amikor a beszélgetés közben Mózes tekintete a botra vándorolt, hirtelen késztetést érezve felugrott, s szinte ahogy megfogta a botot, az a kezében maradt.
Jitró és Cipóra rögtön tudták, hogy Mózessel válik valóra az álom, s hamarosan megtartották az esküvőt. Ezzel egyidőben helyreállt Midjánban a rend és Jitró többi leánya is mind férjhez mentek. Cipóra álma beteljesült, Mózes meghódította a világot, de nem ám fegyverrel, hanem erőszak nélkül, a bottal, mellyel az Örökkévalónak hála csodákat művelhetett.
| L. H., „Mózes botja – legenda”, Zsidó Ujság, 1929. 5. évf. 16–17. szám, 15. old. alapján. |
Fotó: Chabad.org