Délután 4 órakor kezdődött a kültéri mulatság a szentendrei Cháj Galéria kertjében, hanuka első napján. Odafelé azon gondolkodtam, hogy nem fogja-e elmosni az eső a rendezvényt, ugyanis pont délutánra váltotta a napsütést az esős, borús idő és ezzel én is már csak az autóban szembesültem. Bosszankodtam is, hogy miért nem vettem melegebb kabátot és csizmát, de minden rossz érzésem azonnal elszállt amikor megpillantottam az ünneplő tömeget a zsinagóga kertjében.

Gyorsan elvegyültem és már nem is tűnt olyan vészesnek ez – az éppen még az őszben meghúzódó – zimankós nap. Az emberek kezükben forralt borral és hanukai fánkkal tették teljesebbé a már egyébként is emelkedett hangulatot. Nem véletlen: hanuka a fény és csoda ünnepe. Persze azért azt nem árt megjegyezni, hogy a Myers rabbiházaspár igazán kitett magáért, mindent elkövettek, hogy a publikum jól érezze magát hanuka első napján. A zenéről „Glici” rabbi fia, Glitsenstein Mendy gondoskodott egy szintin, gyerekek és felnőttek egyaránt roptak a dallamokra. 

A rendezvényen beszédet mondott többek között: Myers Tzivia rebecen, a Cháj Galéria egyik vezetője, Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija és Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere. Tzivia rebeccen nagyszerű és elgondolkodtató beszédében kitért arra, hogy miért nem unjuk meg soha hanuka történetét:

Myers Tzivia rebecen

„Azért, mert arra tanít minket a szürke mindennapi életünkben, hogy csodák márpedig igenis léteznek. Hogyne léteznének?! Mind átéljük őket, csak nem ismerjük fel azokat, hiszen többfajta csoda is létezik. Hanuka történetében háromféle is megjelenik: a hasmonei lázadás kezdete, amikor a zsidók elnyomás alatt erőt szereztek és fellázadtak, hogy a 3000 főből álló regiment legyőzte a majdnem 100.000 fős hadsereget, illetve amikor a templomot takarították, az ott talált egyetlen üveg szent olajat használták a menóra meggyújtására és az 8 napig égett. Ez mind, mind, egy-egy csoda volt. Hanuka története tele van csodával és bár ma azt mondjuk, csak a gyerekeknek van joguk hinni a csodákban, én azt gondolom, mindenkinek szüksége van rájuk, szóval ez ne csak a kicsik kiváltsága legyen. Higgyünk mind a csodákban, keressük őket az életünkben, főleg most, ezekben a sötét napokban.”

 

 

Öt órakor jött a benti program. A svédasztalnál, amin minden is csokoládéból volt elkészítve, fürkésztem, hátha meglátom Gombóc Artúrt a csokoládé szökőkút és a csokoládés fánkok mezsgyéjén lavírozni, de sajnos nem bukkant fel. Gondolom csendben beosont a zsinagógába amíg a tömeg a beszédeket hallgatta és egy kicsit túltolta a nyalánkságokat, majd csokikómától bódultan távozott a helyszínről.

 

Gombóc Artúr, Csukás István egyik mesefigurája.

Gombóc Artúr arról híres, hogy szereti: „A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét,a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét,a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.”

 

Az estet a tombolahúzás zárta melyet a gyerekek vártak a legjobban, ugyanis egy 12 kilós óriás csokoládé hanukia volt a fődíj, illetve hanukai ajándékcsomagok várták egymás mellett szépen felsorakoztatva, hogy egy szerencsés hazavigye őket. Én is vettem pár tombolát, a lányom türelmetlenül toporgott mellettem, nagyon szeretett volna egy csomagot, főleg, hogy még a húzás előtt leemelt egyet az asztalról, mondván, ez biztosan rá vár. Mondjuk ez azért megbocsátható egy 4.5 éves gyereknek. Sírva tette vissza a szatyrocskát, azonban az Örökkévaló gondoskodott róla, hogy ne pityeregjen sokáig, csodák csodája, megnyerte a hőn áhított hanukai szuvenir-gyűjteményt. Naugye, hogy ez a csodák ünnepe…! (Mondjuk ettől pont annyit is ért a szülői dorgálás, miszerint olyat ne vegyen el, ami nem az övé, mert végül csak az övé lett. Na, mindegy.)

Miután az utolsó csomag is a tulajdonosához került, jött a kulináris élmények csúcsa, a hatalmas gyertyatartó átadása. Vágni lehetett a levegőt, mindenki szorongatta a számát, sokan szerették volna hazavinni az édességet. Az első szám tulajdonosa valószínűleg még a sorsolás előtt hazament, így új számot kellett húznia Tzivia rebecennek és ez így folytatódott a következő számokkal is, bár ez csak még jobban fokozta a hangulatot, míg végül negyedik próbálkozásra, megtörtént a számcsere és egy boldog kislány vihette haza a 12 kilós remekművet. Egyébként egy gyerek sem maradt ajándék nélkül, mindegyikük kapott cukorkával tömött trenderlit és umpa lumpa lufit – bármi is legyen az. Az ünnepség alatt ötven hanukia is gazdára talált, ami elég jó szám ahhoz képest, hogy körülbelül nyolcvanan vettek részt a szentendrei programon.

 

 

 

Jó hír, hogy minden évben egy különleges hanukiát fognak majd kisorsolni a Cháj Galériában, szóval ez csak a kezdete volt egy programsorozatnak, úgyhogy már most találgathat, hogy a következő hanukán vajon mivel készül a Myers házaspár. 

Szentendrén a hanukia is csokoládéból van

Szentendrén a Cháj Galéria szervezésében idén is lesz gyertyagyújtás a fény ünnepén.

 

További szép ünnepet kíván a zsido.com szerkesztősége.