Emlékeztek még a széderre? Ugye nem is volt olyan régen, hogy ünnepi ruhában asztalhoz ültetek és négy pohár bor mellett elmeséltétek az egyiptomi kivonulás történetét? Egyszer, réges-régen, egy messzi városban előfordult, hogy töviről hegyire elmesélték az egész történetet, de az asztalokon érintetlenül maradtak a borosüvegek, és senki egyetlen csepp bort sem ivott. Hogyan történt? Figyeljetek, és megtudjátok.

Ebben a régi és távoli országban uralkodott egy király, aki igencsak kedvelte a zsidókat, az ország leghíresebb rabbija pedig éppen közeli barátja volt. Volt azonban a királynak egy ármányos főminisztere, aki ki nem állhatta a zsidókat és irigyelte is a rabbit, aki olyan jó barátja volt a királynak. Addig-addig szövögette gonosz terveit, míg végül kitalálta, mit tesz. Bekopogott a trónterembe, és amikor bebocsátást nyert, így szólt mézesmázos hangon: „Kedves királyom, él országodban egy nép, amelyik felettébb barátságosnak mutatja magát. De én tudom, hogy mindez csak álca, és valójában nem törődnek a parancsaiddal, csak a saját hagyományaik érdeklik őket.” A király igencsak elcsodálkozott, hogy a főminiszter így beszél a zsidókról, akik olyan közel álltak a szívéhez, és azt kérdezte: „Mivel bizonyítod mindezt?”„Uram, királyom. Holnapután beköszönt a zsidók egyik legnagyobb ünnepe, a Peszách. Olyankor négy pohár bort és más ételeket fogyasztanak vacsorára. Ha jónak látod, rendeld el, hogy a zsidók ne ihassanak bort ezen az estén, majd akkor kiderül, hogy igazából mit gondolnak rólad.”

A király ráállt a dologra. Ha a rabbi illetlenül, becsmérlően beszél róla ennek kapcsán, akkor a rabbit száműzik, ha viszont megtartja a király parancsát, akkor a miniszternek kell mennie. A főminiszter azt is kiötlötte, hogy a királlyal együtt álruhát húznak és elmennek szegény embereknek tartott széderre, melyet a rabbi vezetett, hogy megtudják, mi az igazság. A király ezután hívatta a rabbit és kihirdettette a zsidók között, hogy azon a széderen a zsidóknak tilos lesz bort inniuk. „Ahogy parancsolod, királyom” – mondta a rabbi, és szomorúan távozott a palotából. Kihirdette, hogy amikor a Hágádában borivás következik, akkor üres poharat kell a zsidóknak felemelnie és a következő imát mondania: „Világ Ura! Köztudomású, hogy minden vágyunk az, hogy teljesítsük az akaratodat. Ám őfelsége, a király fővesztés terhe mellett megtiltotta, hogy ezen az estén bort igyunk. Mivel szent Tórádban az élet védelme minden másnál fontosabb parancsolat, imádkozunk Hozzád, hogy bocsáss meg nekünk, amiért ezen az éjjelen egy csepp bort sem iszunk.”

Széder este a többi szakadt ruhájú koldussal együtt a király és a főminiszter is a szépen terített asztalok mellett voltak. Megérkezett a rabbi is és megkezdődött az ünneplés. A rabbi emlékeztette az összegyűlteket, hogy az asztalokon álló borhoz nem nyúlhatnak. Így is történt, jókedvűen, sok magyarázattal folyt a széder, de a borosüvegek érintetlenek maradtak. Az álruhás király igencsak jól érezte magát, a főminiszter kedve azonban percről percre romlott. A szédert egy rendkívül jó hangulatú király és egy végtelenül lelombozott főminiszter hagyta el – természetesen álruhában.

A király másnap délre magához rendelte a főminisztert és a rabbit is. Ők ketten egyszerre értek a palotába, azonnal a trónterembe mentek, és a király haladéktalanul a rabbihoz fordult: „Drága barátom, kérlek, bocsáss meg nekem, hogy tegnap ilyen kellemetlen órákat szereztem neked és népednek oktalan rendeletemmel. Álruhában részt vettem az ünnepségeteken és a saját szememmel győződhettem meg arról, hogy hűségesen betartottad a rendeletemet és egyetlen rossz szóval sem illettél miatta.”

A gonosz főminisztert azonnal száműzték, a második szédert pedig már négy pohár borral ünnepelték, ahogy minden évben tették. Aznap este a szokottnál is nagyobb volt az öröm és hálaimákat mondtak a Teremtőnek, aki csodát tett az országban lakó zsidókkal, és megmentette őket a gonosz ellenségüktől.

 

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 153. szám – 2022. április 10.