Az 1868-ban Jordániában, a Holt-tengertől nem messze felfedezett, ún. Mesa-sztélé a polgári időszámítás előtti IX. század végén keletkezett és Mesa, Moáv királyának krónikáit tartalmazza. A moabita kőnek is nevezett, feliratos bazalttömböt ma a párizsi Louvre-ban őrzik. Ez a kő jelenti napjainkig a moávi nép nyelvének leggazdagabb forrásanyagát. A kutatóknak csak most, másfél évszázaddal a megtalálása után sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítaniuk, hogy a felirat a bibliai Dávid királyra vonatkozó utalásokat is tartalmaz, tájékoztat a Jerusalem Post.

Bár a sztélé egy évvel a felfedezése után súlyos sérüléseket szenvedett, ránk maradt egy, még a megrongálódás előtt készített papírmasé-lenyomat, melyen teljes felirat lenyomata szerepel. A szöveg részletesen értekezik arról, hogy Mesa, Moáv királya háborúba vonul Izrael királysága ellen. A leírt események teljesen megegyeznek a Királyok második könyvének harmadik fejezetében leírtakkal.

 

Hadjárat Móáb ellen

  Izráel, Júda és Edóm hadjárata   1. Jehórám pedig, Acháb fia, király lett Izraél fölött Sómrónban Jehósáfátnak, Jehúda királyának tizennyolcadik évében és uralkodott tizenkét évig. 2. Tette azt ami rossz az Örökkévaló szemeiben, bár nem úgy mint atyja és anyja, eltávolította ugyanis a Báal oszlopát, melyet atyja készített. 3. Csakhogy ragaszkodott Járobeám Nebát fiának … Olvass tovább

 

A szöveg egyaránt tartalmaz utalásokat az Örökkévaló Istenre, Dávid házára és Dávid oltárára. A tudósok azonban mind a mai napig nem voltak bizonyosak abban, hogy mindeme utalások valóban a Bibliából ismert Dávid királyra vonatkoznak. A moávi „Dávid háza” kifejezés öt betűből áll: BT DVD. A „BT” hasonlít a mai héber bájit – בית – ház, a „DVD” pedig a Dávid – דוד – szóra. Ezek a szavak azonban csak mára váltak teljesen egyértelművé, eddig csupán feltételezés volt, hogy ezek a betűcsoportok szerepelnek a sztélén. Egy új képalkotási eljárással azonban, melynek lényege, hogy egészen pici szögenként változtatva számos felvételt készítenek a tárgyról, a restaurált kőtömb és a papírlenyomat elemzésével sikerült precíz háromdimenziós digitális képet alkotni a műemlékről.

„Ez a módszer azért különösen értékes, mert a digitális kép lehetőséget teremt a kutatóknak arra, hogy kontrollálják a felirattal ellátott műtárgy megvilágítását, így a rejtett, halvány vagy töredezett bevésések is láthatóvá válnak”

– írta André Lemaire és Jean-Philippe Delorme, a kutatás két vezetője.

A moávi és a héber nyelv a kutatók szerint rendkívül hasonló volt abban az időben, leginkább ugyanazon nyelv két különböző dialektusának számítottak és beszélőik kölcsönösen megértették egymást.

Fotó: Wikimedia Commons

Megszakítás