1933. május 10-én, vagyis pontosan 90 éve szégyenteljes és jelzés értékű eseményre került sor Németország-szerte. Harmincnégy német egyetem diákjai összesen több mint 25 ezer könyvet vetettek máglyára egyetemisták náci karlendítésétől kísérve. A zsidó Albert Einstein és Sigmund Freud művei együtt lobbantak lángra olyan feketelistás amerikai szerzők műveivel, mint például Ernest Hemingway vagy Helen Keller. Berlinben negyvenezer ember hallgatta Joseph Goebbels propagandaminiszter beszédét a berlini Opera előtti téren. A náci vezető kifejtette:
„Az extrém zsidó intellektualizmus kora véget ért. A jövő német embere nemcsak a könyv embere lesz, hanem igazi jellem… Éppen ezért igen helyes, hogy ezen éjféli órát a múlt gonosz szelleme lángjainak szentelik”.
A helyszíni rádióközvetítést, a beszédeket és dalokat számtalan német hallgató követte figyelemmel. Az újságok címoldalon tudósítottak az eseményekről. A nácik hadat üzentek a kultúrának.
Nagy amerikai zsidó szervezetek, mint például az Amerikai Zsidó Kongresszus már legalább két héttel korábban értesült a tervezett akcióról, és tiltakozásuknak adtak hangot. A könyveinek elégetésére ítélt írónő, Helen Keller nyílt levéllel fordult a német diákokhoz:
„Ha azt gondolják, hogy az eszmék meggyilkolhatók, akkor semmit sem tanultak a történelemből. Korábban gyakran próbálkoztak ezzel a zsarnokok, ám a gondolatok újjáéledtek és elpusztították a zsarnokokat. Elégethetik a könyveimet és a legnagyszerűbb európai gondolkodók könyveit is, ám a bennük foglalt gondolatok milliónyi csatornán átszivárogtak már és továbbra is élénkítik az elméket”.
A hatalmas máglyák kihunyását követően New Yorkban százezren vonultak fel a nácik gyűlöletpolitikája elleni tiltakozásul. Hasonló megmozdulásokra más amerikai városokban is sor került. Ugyanakkor a német sajtó büszkén hirdette, hogy Németország megtisztítja önmagát a zsidóktól és más olyan egyénektől, akik politikailag vagy művészetileg gyanúsnak tetszettek a hatalom szemében.
Más neves írók, többek közt Sherwood Anderson, Faith Baldwin, Erwin Cobb, és a Nobel-díjas Sinclair Lewis is kifejezték szolidaritásukat a betiltott szerzőkkel és nyilvánosan tiltakoztak a könyvégetések ellen. Sokan éppen a XIX. századi német írót, Heinrich Heinét idézték, miszerint „ahol könyveket égetnek, ott hamarosan embereket is égetnek majd”. Mint tudjuk, a történelem Heinét igazolta.
Fotó: Quinten de Graaf